„Hűséges harcos nem érzi a maga sebeit,
ha azokra tekint, amelyeket Ura érte hordozott!”
(Clairvaux-i Szent Bernát)
Korunk hithőseire gondolva a következő bátorítást olvassuk Visky Ferenc
„Bilincseket és börtönt is” c. könyvében:
A börtöni rémségek között is olyanok lehetünk, mint akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. Ezért lehet erős és reményteli a vigasztalódásunk
„Erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe.”
Zsidókhoz írt levél 6,18
A szamosújvári központi börtönbe szállított rabokat ez a felírás fogadta, Dante Poklára emlékeztetően: „Akik itt beléptek, hagyjatok fel minden reménnyel!” Beljebb, a börtönné alakított, Martinuzzi Fráter György (1482–1551) pálos szerzetes, nagyváradi püspök, Erdély helytartójának 1542-ben épült gyönyörű kastélyának főbejáratán olvashattuk a kőbe vésett antik felírást:
DOMINUS ADIUTOR ET PROTECTOR MEUS, QUEM TIMEBO?
Ez pedig azt jelenti: az Úr az én segítségem és védelmezőm, kitől féljek?
Íme, Dávid király 3000 éves Zsoltárának verse biztatott, amit égi jeladásnak vettünk.
Bőséges volt a szenvedésünk, de bőséges a vigasztalásunk is.
Visky Ferenc
