kereszt árnyékában
" Atyám, ha lehetséges múljék el tőlem-e pohár,
mindazáltal ne úgy legyen ahogy én akarom, hanem amint te." Máté 26,39
Már a virágvasárnapi bevonuláskor, minden szemtanú
számára világossá válhatott, hogy Jézus fájdalmas könnyeiben benne van az elkövetkezendő minden szenvedés.
Mert Ő előre látott mindent.
Látta az utolsó vacsorát, azt a néhány nyugodt,
meghitt percet amit még együtt tölthet azokkal akiket mindvégig szeretett. A
Júdás hideg tekintetét, majd üres helyét. A borzalmak éjszakáját fenn a hegyen.
A teljes elhagyatottságot, amikor fényévnyi távolságra kerülnek tőle majd az
erőtlen emberek. A vért, a verejtéket a borzalmas fájdalmat és a poharat. Ó,
azt a poharat, mely tele volt a világ
szennyével. Előre látta Júdás árulását, Péter tagadását, a főpapok ítéletét, a
gúnyt, az ütéseket, és a keresztet.
Mindenek ellenére mégis alázatosan fejet tudott
hajtani az Atya akarata előtt.
Mi is volt az Atya akarata?
Az, hogy a tökéletes áldozatnak meg kell történnie!
A Golgotán a keresztnek állnia kell, hogy ha arra
valaki hittel feltekint az meggyógyulhasson.
Imádkozzunk:
Drága Jézus, köszönöm, hogy végigharcoltad értem is a szenvedések-szenvedését,
hogy élhessek veled. Ámen!
Az Olajfák hegyén
Rettentő felhők mögé
bujt a Hold.
Az Olajfák hegyén
reszkető csend lebeg.
Tompa moraj gördül át
a Kedron patak felett.
Este lett,- sötét
nagy este lett.
A síri csöndben ijedt
szél neszez!
Dermedten, mint kit
ölnek,
vad görcsökben
nyögnek az olajfa ligetek.
Egy hang sír fel Jeruzsálem felett:
„ Ébredjetek,
ébredjetek!”
Remeg a föld, reszket
a levél, jajgat a kő.
Ájult fájdalom, halálfélelem.
Az Isten könnyein,
mint vércseppeken szétömlik a kin!
„Atyám, akaratod
legyen meg!”
Rettentő felhők mögé
bujt a Hold.
Az emberiség felett,
a sötétség órája elközelgetett,
mert este lett-
borzalmas este lett!
Trencsényi László
1997
