vívmányai hitünk tisztasága érdekében
A Református Egyház mindig is az Ige Egyházának vallotta magát. Mindig az Ige tiszta hirdetésért, és tiszta megértésért küzdött. A reformátorok mindent Istenre nézve és benne bízva cselekedtek, és immár ötszáz esztendeje tudjuk, hogy jól választottak, mert a dicsőséges Szentháromság, egy, örök Isten igazolta őket!
A reformáció radikálisan eltörölt minden, a Biblia és az apostoli kor tanításától, és hitbeli gyakorlatától ELTÉRŐ katolikus dogmát.
Mindenekelőtt a miseáldozatot, és azokat a katolikus szentségeket, melyekre a Biblia alapján nincs konkrét parancs: (bérmálás, fülbegyónás, egyházi „papi"rend, a szentségi házasság, utolsó kenet).
A reformáció eltörölte a rózsafűzért, a búcsúkat, a bűnbocsátó-cédulákat, a zarándoklatokat, körmeneteket, a szentek ereklyéinek, legendáinak, hagyományainak babonasággal kevert vallásos tiszteletét, a halottakért tartandó misét, a szentekre való esküvést.
A reformáció eltörölte a 40 napos tilalmakkal teli böjtöt, a farsangolást, a karneválozást,
de a reformáció radikálisan eltörölte a cölibátust, a szerzetesrendeket, és nem utolsó sorban a pápaság főségét, mivel soha nem fogadja el a pápát Krisztus helytartójaként.
***
"Róma követelménye az, hogy ha lehet az egész világ, de ha az egész világ nem is, legalább az egész keresztyénség a pápa hatalma alá legyen vetve. Állam, család, művészet, tudomány stb. mind az Egyház gyámkodása alá tartozik.
Így születik meg a négy nagy református elv megtagadása.
1. Nem Krisztus az egyház Királya, hanem a pápa kormányoz.
2. Nem a presbitérium irányít, hanem a klérus.
3. Nem a gyülekezet választ tisztségekre, hanem mint kiskorú, csak várhatja az intézkedéseket.
4. Nem a helyi Egyház, hanem a világegyház a döntő és ennek ill. fejének a pápának kezében van minden hatalom."
Dr.Sebestyén Jenő: Református dogmatika 102.oldal.
A reformátori JELMONDATOK:
- I. Sola Scriptura=Egyedül a Szentírás
- NEM a szent hagyományok!
- NEM a zsinatok határozatai!
- NEM a szentek legendái!
- NEM a katolikus Bibliában szereplő 7 apokrif irat!
- HANEM egyedül a Szentírás, az isteni kinyilatkoztatás egyetlen forrása! Az Egyház nem taníthat, és nem gyakorolhat semmi olyat, ami nincs összhangban a Szent Bibliával. "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre." (2Timotheus 3,16)
- II. Sola Fide=Egyedül hit által
- NEM a Római Egyház hierarchikus "üdvintézménye" által felkínált szentségek vételével igazul meg és üdvözül az ember!
- HANEM egyedül a Krisztusba vetett hit által. Csak Jézus Krisztus érdeméért és az Őbenne való hit által üdvözülhetünk. "Meg van írva: Az igaz ember pedig hitből fog élni." (Róma 1,17)
- III. Sola Gratia=Egyedül kegyelemből
- NEM a bűnbocsátó-cédulák megvásárlása által!
- NEM a vezeklés és a zarándoklatok által!
- NEM a körmeneteken való részvétel által!
- NEM a szentek ereklyéinek tisztelete által!
- NEM az emberi teljesítmény, az érdem és jócselekedetek által!
- HANEM kizárólag Isten kegyelmétől függ az üdvösségünk. Valljuk, hogy Isten minket kegyelemből, egyedül Krisztus kereszthaláláért mentett fel a halálos ítélet alól. „Kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van; Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Efezus 2,8)
- IV. Solus Christus=Egyedül Krisztus
- NEM a szentek!
- NEM Szűz Mária!
- NEM a szent angyalok!
- HANEM egyedül Jézus Krisztus a közbenjáró, Isten és ember között és senki más! „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus." (1Timotheus 2,5)
- V. Soli Deo Gloria=Egyedül Istené a dicsőség
- Ez az elv kimondja, hogy a dicsőités sem az angyalokat, sem az elhunyt szenteket, sem az egyházi méltóságokat nem illeti meg! (A katolikusok a római egyház fejét a pápát, Krisztus földi helytartójának, és csalatkozhatatlannak tartják és „szentatyának” szólítják. Ő gyakorolja az úgynevezett kegyosztói, kormányzói és tanítói főhatalmat a katolikus egyházban. )
- A Soli Deo Gloria elv nemet mondott minden emberi dicsekvésre, minden egyházi és világi emberimádatra, így a Mária-tiszteletre, a szentek és ereklyéik tiszteletére és a pápák sem méltóak arra a dicsőítésre, amelyet a katolikus egyháztól ma is megkapnak, mert a dicsőség csak Istent illeti meg. "Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom." (Ézsaiás 42,8)
- A Soli Deo Gloria elvet joggal nevezhetjük a keresztyénség egyetemes és diadalmas gondolatának, mely soha nem veszíthet érvényéből!
Szerkesztette: Trencsényi László
***
