Az új élet
A hitetlen ember élete a világban zajlik le és
énje körül forog.
Tápláló forrásai idelent vannak, céljai földiek.
Egész életük a birtoklásért folytatott
hajszában merül ki.
Ha elveszti pénzét vagy javait, az életnek
nincs többé vonzóereje számára.
Az emberek elõtt való tekintély és elismerés
körül forog minden.
Ha ezeket elveszíti, mindent elveszített.
Sokan véget vetnek ekkor életüknek.
Ahol szeretetünk, törekvéseink, gondolkodásunk
és gondjaink szálai összefutnak, ott van az életünk.
A hit bensõséges kapcsolatba hoz minket
Krisztussal. Úgyszólván beleplántálódunk az õ életébe és szoros kapcsolat
teremtõdik közte és köztünk. Részesei leszünk nemcsak az õ életének, hanem
halálának és feltámadásának is. Énünk, mely eddig központi helyet foglalt el,
vele együtt a keresztre kerül és meghal. - Krisztus csak a kegyelmet találtak
szívében él és uralkodik az eddigi óemberük helyett.
Az újjászületett ember nem maga él többé,
hanem Krisztus él õbenne.
Önszeretetünk helyét
az a szeretet váltja fel,
mely nem követelõdzik, hanem ad;
nem uralkodik, hanem szolgál;
nem élvezetekre tör, hanem lemond.
Akkor élünk igazán, ha Krisztus lett az
életünk központja és hajtóereje.
„Élek
pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. „
(Galata
2, 20)
Carl Eichhorn: Isten Műhelyében
