VERSEIM

Áhítat

„..és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben”  Kolossé 3,3

Jézus menedékem,

Beléd rejtőztem én,

mint rügy a fába,

mint dal a madárba,

mint illat a virágba,

s Belőled hajtok én.

Trencsényi L.

1994.12.12.

***

IN MEDIO UMBRAE MORTIS
"Még ha a halál árnyékának völgyében..." Zsoltár 23,4

***

"Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek; Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled..." Ézsaiás 54, 7-8

AZ A RÖVID SZEMPILLANTÁS

Egyetlen pillanat
dermed az időben
a lelki szinuszgörbe
kifeszítve
sarkig kitárulva
pattanásig szétnyílva
tátong a seb

Amikor ugyanabban a
szempillantásban
tünnek fel
a lelki CATHARSIS
Zenit és Nadir
lecsupaszított pólusai

Akkorra már hirtelen
érintve van minden
a krízisen innen
csak egy lépés a szakadék

Amikor már nem hiányoztam senkinek
kimenekülve azonnal
elmaradt az időben
akit szerettem
család
barát
otthon
haza
szerelem
hirtelen ért véget

IN MEDIO UMBRAE MORTIS

Amikor minden
KEGYELEM

A catharsis múlhatatlan
mindörökre nyílt seb
vérző
eleven
felkavaró
szívszorító
porba roskasztó
kegyetlen
leírhatatlan
elmondhatatlan
csillapíthatatlan
robbanásig felfutó fájdalom

És akkor ugyanabban a
szempillantásban
minden más idősíkba kerül
AZONNAL és
MINDÖRÖKRE!

Trencsényi László

Anno Domini Nostri Jesu Christi, 1976.

***

IN MOMENTO INDIGNATIONIS ABSCONDI FACIEM MEAM PARUMPER A TE
"Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek; Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad." Ézsaiás 54, 7-8

***

NAM ET SI AMBULAVERO IN MEDIO UMBRAE MORTIS

NON TIMEBO MALA QUONIAM TU MECUM

***

"Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy."

Zsoltár 23,4

 

***

QUIA MISERICORDIA TUA MAGNA EST SUPER ME

ET ERUISTI ANIMAM MEAM EX INFERNO INFERIORI

"Mert nagy én rajtam a te kegyelmed,

és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból."

Zsoltár 86,13

...

***

 

***

NÉGYSZERESEN IS

R. N. D. 26.05.77.

(Zsoltár 19, 6)

***

„Sátrat készített a napnak, amely
mint vőlegény jön ki szobájából, (ágyasházából, nászágyából)
örül, (ujjong, örvend) mint egy hős, hogy futhat pályáján.
Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.” (Zsoltár 19, 5-7)

Amint a nap,
mindíg szabadon
nyomasztó
bilincsek nélkül
akadálytalanul
futhat
láthatatlan
elrendelt
pályáján
rendületlenül.

...
Amint a győztes hős,
olyan az első öröm,
amikor először
igazán 
újjong a szíve,
hogy végre
minden akadályt
leküzdve 
boldogan futhatja
az addig számára
tökéletesen rejtett és
ismeretlen pályát
immár akadálytalanul.

...,

Amint a vőlegény
letörölhetetlen
hamisíthatatlan öröme
mely egyszerre
és hirtelen 
érik valósággá,
érik láthatóvá,
mert igenis van, ami
felfoghatatlan, utánozhatatlan
tagadhatatlanul páratlan,
ami első és végleg egyedi
utolérhetetlen és
megrendezhetetlen.
...

Ő, arra rendeltetett,
hogy akkor és ott legyen,
hogy szeretve segítsen
becsületesen,
öntudatosan,
lelkiismeretesen
és hűségesen,
mert az Úr általa
nem hétköznapi módon
talpra állított, mentett,
erősített, bátorított
formált, alakított, csiszolt,
vígasztalt és gyógyított.
...

Ő, arra rendeltetett,
hogy legyen egyedi
hasonlíthatatlan
megragadó
odaadóan
természetes
kitárulkozó
forrón megható
mindig tiszta
gondozott, ápolt 
következetesen
szemérmes
és legyen minden,
ami fontos, értékes
és nemes.

...
Igen, Ő arra rendeltetett,
hogy amikor szó szerint
be és elfogadott 
azáltal, hogy megnyílt
gondozott és ápolt
oly meghatón,
mint egyetlent
forró nyomot hagyó
máig letörölhetetlen
könnyekkel öntözve,
féltőn melengetve,
féltőn vigyázva,
- ha kellett rejtegetve is,
hogy túléljek és megmaradjak -
és megrendítő
csordult szeretetébe
ölelve maradhassak
mindvégig.
...

Arra rendeltetett,
hogy mégis megmaradjak,
hogy akaratlanul is
nyílt, őszinte, tiszta, páratlan,
egyedi, hamisíthatatlan bájjal,
minden tudatosságot mellőző
legtermészetesebb
utánozhatatlansággal
legyen Ő-

- életemet
négyszeresen is
megmentő.

***

VALLABIT ANGELUS DOMINI

IN CIRCUITU TIMENTIUM

„Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.  Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” (Zsoltár 34, 8-9)

Trencsényi László

***

***

"Az ember örök hajlékába tér... A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta."(Prédikátor 12,5-7)

...

ADVESPERASCIT, ET INCLINATA EST JAM DIES

„Alkonyodik, a nap is lehanyatlott már." (Lukács 24,29)

Bizonyos, hogy kérlelhetetlenül esteledik.

Ahogy puhán elfogynak a fények,
megfakulnak a színek,
a megfáradt utcazajban
sorra elcsitulnak a hangok.
Ahogy a szürkület érkezik észrevétlen,
és az utolsó fecske is fészkére száll.
Vonszolva tér nyugovóra az alélt, kifeszített lélek.

Ahogy az utcalámpák egyszerre kigyúlnak.
Ahogy az ablakfények rendre kihunynak,
hírtelen és puhán áll be a sötétség.
Immár egyre sötétebb a világ.
Itt a csillagok is csak titokban ragyognak.

Ahogy életünk göröngyös, cikcakkos,
elvarratlan, zegzúgos labirintusában
a legtermészetesebb módon fordulnak el tőlünk az emberek,
oly kérlelhetetlenül fogynak el, fagynak le sorra a szívek.
Akkorra már - mi magunk - végleg
egyedül maradunk.

Akkorra már, - mint kihült gránit-
csak ez a huszonkét lépcsőfok maradt,
de az makacs eltökéltséggel.  
Félig leeresztett redőnyökkel,
előre kiporciózott gyógyszeradaggal,
végleg lenémított telefonnal.
Csak a monoton, könyörtelen hibaüzenet a régi:
"A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható."
"A fiókja megtelt, nem képes új üzenetet fogadni."

Majd elérkeznek az utolsók.
Mert itt indulni kell, menni kell, lépni kell:
haladni a VÉG FELÉ.
És egyszerre, kérlelhetetlenül a VÉGSŐ irányba,
a célegyenesbe fordulunk.
Attól kezdve már csak előre van,
nap-nap után,
levegővételtől- levegővételig,
szívdobbanástól- szívdobbanásig,
imádságtól- imádságig.

Amíg végül
minden kitágul
és minden mi földi,
minden mi számított
menthetetlenül
ELMARAD.

• Trencsényi László

***

...

"Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén." (Dániel 12,13)

***

„Az asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal. Mint a virág kinyílik, elhervad és eltűnik, mint az árnyék, nem marad meg." (Jób 14, 1-2)

A végső pályára: IRÁNYBA állítva

***

Van örökkévaló házunk...

• Ahogy rohannak az évek...
• Ahogy az alig változóban is sokasodnak az emlékek...
• Ahogy a nap egyre inkább lemenőbe hajlik...
• Ahogy egyre meghittebben szólal meg a múlt...
• Ahogy egyre idősebbek leszünk...
• Ahogy egyre inkább gyarapodnak gondjaink, ősz hajszálaink, ráncaink...
• Ahogy egyre inkább küzdünk többfajta betegséggel, fájdalmakkal...
• Ahogy egyre többször érnek csalódások, ütések, sebek...
• Ahogy egyre közelednek az utolsók...

• Még eltökéltebben kell kérnünk az Urat, hogy formálja életünket Lelke által akarata szerint.
• Úgy kell még összeszedettebben állnunk Megváltónk rendelkezésére.
• Úgy kell még odaszántabban törekednünk az engedelmességre, a szolgálatra.

• Így kerülünk egyre közelebb az Úr Jézus Krisztushoz.
• Így kerülünk egyre közelebb a színről-színre látáshoz.
• Így kerülünk egyre közelebb végső otthonunkhoz. mennyei hazánkhoz.

***

„Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben." (2Korinthus 5,1)

Trencsényi László

***

***

TU AUTEM VADE AD PRAEFINITUM ET REQUIESCE

"Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol." (Dániel 12,13)

***

Akkor majd
kérlelhetetlenül
zsugorodik
élet és mozgásterünk
fokozatosan
közeledik,
feltartóztathatatlanul,
szűkül, zárul,
mig végül könyörtelenül,
megérkezik.

 

Lépést lépés után
immár egyedül
elhagyatva,
egyre távolodva,
le és elmaradva,
mellőzhetővé,
sokszor már teherré,
sőt problémává,
fölöslegessé,
marginálissá válva,
mindenki útjába-sőt
partvonalon túlra kerülve
kell indulni a vég felé.

 

Tovább és tovább 
ha kell vonszolva is
makacsul, de haladni
mert itt le és el kell vállni,
végleg el kell hagyni,
távozni kell,
és kiszállni,
míg végül
a végső célegyenesbe fordulva 
ha bukdácsolva is
de az óhajtott hazába érve,
ama végső révbe
meghitt boldogan,
MEGÉRKEZNI.

Trencsényi László

***

"Te pedig menj el a vég felé".

(Dániel 12,13)

***

***

BÚCSÚZÁS  a földi élettől

"Én elmegyek az egész föld útján." (1Kir 2,2)

EGO INGREDIOR VIAM UNIVERSAE TERRAE

mert akkor mind elmegyünk
az egész földnek útján
mindent itthagyunk

és végleg letesszük
még az időt is
örökre

„Nincs itt maradandó városunk,
az eljövendőt keressük." (Zsid 13,14)

NON ENIM HABEMUS HIC
MANENTEM CIVITATEM

és akkor mind távozunk
mindenektől elvállva
végleg le és bezárva

elengedünk mindent
ami földi
ami még ide köt

így indulunk
mert nincs itt
maradandó városunk

és akkor majd hírtelen
váratlanul de biztosan
elérkeznek az utolsók

az utolsó év
hónap
hét
nap
óra

az utolsók között is
egy szoba
egy tükör
egy törülköző
egy fésű
egy telefon
egy táska
egy lábtörlő
egy ajtó
egy kilincs
egy kulcs
lépcsők
majd az utca

idegen tekintetek
idegen házak
idegen fák és felhők

itt minden oly idegen már
így indulunk oda ahonnan már
nem is vágyunk soha többé vissza

majd egyszerre itt van
az utolsó perc
utolsó pillanat
utolsó mondat
utolsó szó
utolsó könny
utolsó mosoly
utolsó mozdulat
utolsó ölelés
utolsó tekintet
utolsó sóhaj
utolsó ima
utolsó lélegzet
szívdobbanás

„Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol,
épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben." (2Kor 5,1)

EX DEO HABEAMUS DOMUM NON MANUFACTAM
AETERNAM IN CAELIS

és akik Krisztus megváltottaiként
úgy éltek itt mint 
Szentlélek temploma

kiszakadva innen végleg letéve
földi porsátorukat
mind megérkeznek

és az Atya áldottaiként
elkezdhetik immár
a végsőt a múlhatatlant

és a gyöngykapuhoz érve
boldogan léphetnek majd oda
hol leplezetlen megbecsüléssel
fogadnak HAZA

"Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek." (Jn 14,2)

Az Úr Jézus ígérete szerint elkészített helyre, oda vár HAZA a dicsőség honába, ahol zavartalan közösségben együtt lehetünk a mi feltámadott Megváltónkkal és mindazokkal, akik Őt szerették, becsülték és követték mindhalálig.

ET QUI CUM ILLO SUNT VOCATI
ET ELECTI
ET FIDELES

„És vele vannak, az elhívottak, a választottak és a hűségesek."  (Jel 17,14)

(Trencsényi László)

Anno Domini Nostri Jesu Christi. Budapest, 2023.

 

Mind elmegyünk a minden földiek útján

***

"Elmegyek- hála Istennek- tudom, hova,

csodálkozom, hogy ily szomorú vagyok." ( Luther Márton)

***

***

Reggeli áhítat

Mily gazdagon alkottál Uram?

Csak állok mozdulatlan,

amint rám borul védőlepled az ég.

Azúrtükör fényözönben aranysugarakat szórtál a hajnali égen.

Én csak elnézem ámulattal,

miként omlik le minden gát,

s töri át szívemben, szinte mozdulatlan,

kegyelmed lángja a sötét éjszakát

Trencsényi L.

1992.08.20.

*****************

Imádság a természetben

Mély csendben

 lenyűgözve állok itt a kertben.

Szél se rebben, s áldott tavaszi eső szitál.

Áldalak az esőért Uram,

amint gondoskodtál a szomjas földünkről.

Apró madárkák örülnek velem,

rigók tengelicek, erdei pintyek ujjonganak nyelvükön dicséretet.

Istenem nagyon szeretlek.

Istenem nagyon szeretek élni,

Neked zengeni itta földön

és alkotásaidban gyönyörködni.

Trencsényi L.

1992.05.02.

*****************

Imádságos szívvel

Veled örülök Istenem,

mert drága vagy nekem!

Veled dobban a szívem, s dicsér ajkam mert megismertelek.

 E világ melyben élek áldás nekem.

 Kezed munkájában gyönyörködik szemem.

Örülök a földdel, örülök a fákkal.

 Örülök minden égi madárral.

Örülök a fénnyel az őszi esővel,

 a napsütéssel,  csenddel, simogató széllel.

Örülök mindazokkal, mit Atyám alkotott mert én szabad vagyok.

 Szabad vagyok Örülni, Úr Jézus neked. Tetteid, csodásak áldottak készek.

Tökéletes minden rezdülésed

és én élek, s élhetek veled.

Köszönöm, hogy én is örvendező gyermeked lehetek!

Trencsényi L.

1992.09.

*****************

Tél reggeli áhítat

Csodálatos volt Uram, ma a havon meglátni, a szivárvány minden színében tündöklő jégkristályokat, és az égen törékeny csillagaid énekében meghallani teremtő szavadat, és megérezni a hajnal pirkadatba simuló halvány bíbor arcán a lenyugvó hold, reggelt hozó illatát.

Téged áldottalak Uram,

hogy én is része lehetek teremtett világod végtelen gazdagságának

Trencsényi L.

1993.02.21.

*****************

A gerle éneke

A tikkadt föld ma esőt kapott.

A gerlét néztem, amint csapzott tollait rendezte sorra,

és megpihent, majd megszólalt s dalt zengett önfeledten.

Akkor ott valamit megértettem.

Így voltam én is  Uram, porlepte gerléd,

kitikkadt, megfáradt, daltalan néma madarad!

Pocsolyák vizétől bűzös tollaim rád áhítoztak.

S akkor jött az áldás, mint zápor!

Tisztított-mosott felüdített, szabadított!

Én néma kis gerléd most megszólalok,

Amíg csak élek, szeretnélek ilyen önfeledten

Téged áldani, mert jó élni veled Istenem

Trencsényi L.

1993.07.15.

*****************

Beteljesedett

(Lelkésszé szentelésemen)

„Mert hű az, aki ígéretet tett” Zsid.10,25

Zokogtam térdelve egy élet áldása alatt, s a templomfalak zenéltek.

A Lélek érkezett szelíden,  utat tört szívemen, kicsordult szememen s megeredt nyelvemen a dicséret, hogy már Élek.

Mióta az Élet forrása szívemben felfakadt, s minden gát, fal kiszakadt előtted Uram, jóságod mint zuhatag ömlött, tisztított, mosott, takart, táplált, fürdetett, mert hű vagy te Uram s ígéreted beteljesedett.

Trencsényi L.

Debrecen, 1994. 11. 25.

*****************

KÉRÉS

Lelked által emelj fel Uram!

Zökkents ki a bűn fakasztotta

 lehangoltságból.

Ne engedj megfásulnom,

 beletörődnöm az embertelenségbe,

 az igazságtalanságba.

Ne engedd bezárulni a szívem soha

 a szenvedések láttán.

 Segíts mozdítani karom,

hogy segíthessek a rászorultakon,

és ha csak ez segít,

arcomon gyújts mosolyt Uram.

Segíts, hogy szavaim utat találjanak

azokhoz, akiket elérni akarsz .

Úr Jézus taníts meg másokért élni, hogy  tudjak odahajolni, merjem megsimogatni a lelkeket.

Taníts mosolyt gyújtani.

Taníts úgy élni, hogy csak szeretni tudjak,  mindig csak szeretni!

Trencsényi L.

1996. 

*****************

HA JÉZUSRÓL ÉNEKLEK

Ha Jézusról énekelek,

úgy szeretnék, mint a pacsirta

itt lenn a földhöz kötve

emberközelben

vagy ott fenn

az ég magasában .

Én is

így szeretnék

énekelni majdan

a mennyei karban. 

Úgy szeretnék, mint a mécsvirág

mikor fehéren bontja szirmait

és sötét éjszakákon át

boldogan zeng

a tisztaságról

még itt lenn

a sárban is

az élet szépségét

hirdeti.

Trencsényi L.

1997.03.03.
********************

KÖNNYEK

(F.Évának)

Riadt voltál, mint az őzike

ha nem mondtad volna is

tudtam, hogy baj van.

Elsírtad,

hogy még nem mered zaklatott szívedet

az Úr elé tenni,

mert megkeresztelkedni csak örömmel lehet

és az eső is esik,- mint könnyeid a földre

és nem lehet ott akárki

és nem lehet rajtad akármi,

mert az Úr előtt csak fehérben lehet megállni,

kívül - belül tisztán.

Csak tudna mindenki

így nemet mondani

még akkor is,

még az utolsó pillanatban is,

ha amit legjobban szeret és vár

egy karnyújtásnyira van már.

Tudom,

ha egyszer Isten színe előtt állsz majd

az őszinte lesz és örök.

Felejthetetlen.

ÜNNEP!

Trencsényi L.

1999.04.25.

******************************

 KICSI VIRÁG

A korán nyíló virágok sokat szenvednek

(T.Krisztinának)

"Mert nektek adatott az a kegyelem a Krisztusért,

nemcsak hogy higgyetek Őbenne

hanem, hogy szenvedjetek is Őérette." Filippi 1,29

Korán, fiatalon felnőttél a

KEGYELEMHEZ.

A korán nyíló virágok

sokat szenvednek, mert

a tavaszt hirdetik a fagyban.

Viharok, orkánok tépik szaggatják

gyönge szirmukat, s a durva rögöket

még nem puhította csendes eső.

Csak azért kell szenvedned,

mert kinyíltál a télben,

és mennyei hírt hoztál az

"örök tavaszról"

ezért fájsz a fagynak, szélnek,

durva rögnek, a jéghideg világnak,

ezért bánt, és akar még magának.

Nem baj,

ha nyitva a szíved

edzett leszel, s szabad

csak hirdesd tovább

a tavaszt egész lényeddel,

mert már ismered Istened

az Urat, Aki itt jár.

Ne félj, kicsi virág,

éppen időben nyíltál!

Trencsényi L.

1999. 05. 02.

*********************

KÖZEL AZ ÚRHOZ

(P.Eszternek)

"Akik hozzám közel vannak,

azokban kell nekem megszenteltetnem,

és az egész nép előtt megdicsőíttetnem."

3Mózes 10,3

Élni csak így lehet, - közel az Úrhoz

s itt maradni végleg: Ez az Élet!

Oly közel a menny!

Csak egy szívdobbanásnyira!

Megszentelt lett az a szív,

mely a Lélek temploma.

Ott a hit jó illata

mint üde rózsabimbó

kibomol, s mindenkit aki hallja

átkarol Isten

végtelen hatalma.

Őt megszentelni csak így lehet:

szelíden, levetett sarukkal,

mély áhítattal

ahogy kimondod

a legdrágább nevet:

JÉZUS KRISZTUS

Kit a legjobban szeretsz,

Lelkével itatta át szomjas szívedet.

Azóta meghitt csendje,

békéje, nyugalma,

súlya, hatalma van

ajkadon szent nevének:

JÉZUS KRISZTUS

Megváltód lett Ő, mióta tudod

mennyire szeret,

hogy érted is állt a kereszt

hol szent vérét ontotta,

és Lelkét adta neked,

Ne félj!

Ő megmondta,

nem hagy el soha.

Bárhol jársz Ő elkísér

mert Ő már neked

Urad és Istened

Ki a legjobban szeret,

mindenek felett:

JÉZUS KRISZTUS

Trencsényi L.

1999. 09. 25.

***********************

MÉGIS SZABADON

(Sz.Erikának)

"És aki téged egy mérföldútra kényszerit,

menj el vele kettőre.- Máté 5, 41

Magyarnak születtél a Vérke partján.

Sóhajok hídja lett a hazád,

ahol még a föld is szögesdróthálót terem.

Itt az útmenti vadvirágokat könnyekkel öntözik.

Nyílt seb a test, és a vértől nem látszik a szív.

Csak a fájdalom határtalan.

Az emberi határok

szörnyű mérföldútjain meghasadnak az evidenciák.

A közel is oly reménytelenül távol,

ahol a testvértornyok közt drót feszül, és csak a felhők,

a madarak és a harangok szabadok.

Ahol félreállítva,

őrtornyok és farkaskutyák között vársz a sorodra,

ahol megalázó az idegen nyelven elhangzó parancsszó.

Itt még egy lépés is nehéz, nem egy mérföldnyi

- ekkora teherrel.

De te mégis szabadon járod a második mérföldutat,

mióta szíved az Úrnak adtad, felvéve a keresztet.

Ezt csak a krisztusi szeretettel csordultig telt szívűek bírják.

Akik önmagukat megtagadták,

és mertek felállni a bűn vámosasztalától a "Kövess egem--re.

Akik partra vonták, és veszni hagyták a kinccsel telt csónakot.

Akik elhagyván mindeneket,

beledobták mindenüket ama mennyei perselybe,

hogy mentsenek lelkeket.

Te, aki annyiszor indultál szorongva határokon át,

keresve helyed mindkét hazában,

MEGTALÁLTAD

már ama mennyeit.

ÁTLÉPTÉL

a legnagyobb határon,

hol az Úr vár!

MEGTANULTAD,

hogy az Úr előtt nincs akadály.

Hirdesd, hogy mind boldog, aki zörget,

mert Jézusod által neked is

a Mennyek Országa lett,

ÉDESANYAFÖLDED.

Trencsényi L.

1999. 06. 10.

*****************************

A CSILLAGOK ÉLNEK

(G. Zsuzsinak)

„ Legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtelen gyermekei ez elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, akik között ragyogtok mint csillagok a világban” Filippi 2,15

A csillagok égő lámpások a tusfekete égen.

Távoli forró hatalmas napok, a jeges űrben.

Ragyogó útjelző fényszilánkok a sötét földön.

A csillagok érzékenyek, törékenyek,

feddhetetlenek és tiszták a bűnösök között.

A csillagok Teremtőjükért ragyognak és másokért égnek.

A csillagok mind boldogok.

Csillagnak lenni kiváltság!

Csillagnak lenni kegyelem!

Csillagnak lenni küldetés!

Csillagnak lenni boldogság!

Még nem is sejthetted,

Hogy miért féltett ennyire

Istened,

Amikor kimentve a halálból

Lehajolt érted és

Felemelt az út porából

Hogy élhess!

Mennyire féltett,

Ki előbb szeretett

hogy megtalálhasd Őt,

Fiatal szíved ajtaján zörgetett,

Ő gyújtott lángra

A Lélek tüzével.

Ki életével fizetett

A kereszten érted.

Gyöngéden szent kezébe vett

És letett,

"Őrizve mint a szeme fényét"

Hogy rendületlenül mutasd

A HAZA vezető utat,

Mert Krisztus gyermekének

Ragyogni kell, égni kell

Hol Ő van, a sötétségnek múlni kell

és hirdetni kell az Úr szavát

Mert Krisztus fényét

Ragyogni tovább

a legnagyobb

boldogság!

Trencsényi L.

2000. 04.29.

*****************************

SZELIDSÉG ÉS  KEGYELEM

(L.Ágnesnek)

„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végezetik el.”  2 Korinthus 12,9

Élni csak így érdemes

Krisztusi szelíden!

Amint a kismadárnak

Elég egy csöpp harmat.

Amint a kis hangyának

Elég egy fűszál.

Amint a méhecskének

Elég egy csöpp nektár.

Így fogadtad

Krisztusi szelíden

A kegyelmet!

Mely mindig elég arra,

hogy szíved melegen tartsa.

Csak az elég, mit Jézus ad,

Éhezd és szomjazd, az igét

Amíg belőle élsz,

Isten szűrheti át

szíveden szent üzenetét.

És a rászorultak mindig megtalálnak

ha mosolyod nyomán

Boldogság fakad

Így segítsd a megfáradtakat

Krisztusi szelíden

ha megteszed a tőled telhetőt

Az Úr érlelni fogja

az elrendelt időt.

Trencsényi L.

2000.04.25.

*************************

Fészekmeleg

(G. Orsolyának)

"Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz."

 Zsoltár 91,4

Bár kívül törnek a gallyak a viharban

félelmetes villámok cikáznak az égen

remeg a föld és didereg minden a bajban, de odalenn a fészekaljban

nagy békesség van és nyugalom.

Ha torlódnak fölötted

a mindennapi gondok,

csalódások villámai hasítnak szívedbe és pattanásig feszit az igazságtalanság, hogy nem tudod mi lesz,

de  neked

mégis naponta már van hova

meghitten és mosolyogva

lehajtani fejed,

mert vár ama bizonyos

 " fészekmeleg "

Megváltó Jézusod karjaiban

Trencsényi L.

1999. 09. 15.

AZ ÚR JELENLÉTE

 (V. Anitának)

Te is mint mindenki

vizsgáztál a bajban.

Fiatal szíved,

Isten kezébe téve tudtad,

hogy gyógyulás lesz abban az órában

ha szól az Úr!

Te,

aki készülsz

gyógyítani

tudtad, hogy

bármit mutat a lelet

feltartóztatni úgysem lehet a

mennyei kegyelmet,

mert jó az Úr!

És minden hívő tudja,

hogy Nélküle hamis

minden diagnózis

és csak Jézus az Úr a bajban!

Anita, ugye nem felejted,

hogy Aki kezéből ki nem ejthet

betakargat,

védő oltalmával,

s a bajokat lezárja

Teremtő szavával

mert szeret!

És az Ő szavára

nincs lehetetlen

és bármilyen hihetetlen

egyszer csak

gyógyul a beteg,

mert az Úr zárójelentése:

szent jelenléte.

Trencsényi L.

1999. 04. 20.

***

****************