„A
teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a
megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten
embere, minden jó cselekedetre felkészített." 2Timótheus 3, 16-17
Tanítás
ÉLETKÉPEK
HITÜNKRŐL
Vallomás az Úr
Jézus követéséről, az életmentő keresztyén hitről
Írta:
Trencsényi László
református lelkipásztor
***
A
néma harang
Ahogy
a torony alatt megálltunk tisztán lehetet hallani, amint szépen lassan beindult
a harangszerkezet.
Figyelmesen
vártunk, de mindhiába: hangot csak nem adott ki.
"Miért
nem szólal meg?- - kérdeztem.
"Néha
előfordul, hogy az ütő nem ér hozzá - hangzott a válasz.
Jaj
nekünk hívő embereknek, néma keresztyéneknek, mert ha szívünk nem ér az Úrhoz,
mi is ilyen némák maradunk.
"Falaidra,
Jeruzsálem, őröket állítottam. Soha ne hallgassanak, se nappal, se éjjel!
Ti,
akik az Urat emlékeztetitek, ne legyetek némák." Ézsaiás 62,6
A
„megtért” fa
Nyíregyházán, a Széchenyi utcában van egy figyelemre méltó fa.
Különlegességét
nem a szépsége vagy a gyümölcse adja, még csak nem is valami rendkívüli
tulajdonsága, hanem a beszédes formája.
Ezt a fát közvetlenül a járda mellé ültették, de ahogy nőtt egy idő után
egyenesen a fal felé vette az irányt. Mielőtt viszont elérte volna a ház falát,
"gondolt egyet- és 180 fokos fordulatot véve visszakanyarodott. Így ma
minden arra járó tulajdonképpen alatta jár-kel.
Akik figyelmesek és nemcsak az orruk elé látnak, hanem FELFELÉ is tudnak nézni,
azok láthatnak egy szemléletes példát a megtérésről és elgondolkodhatnak
életük, sorsuk felől.
Én ezt a "megtért- fát példamutató élni akarásáért elneveztem: Márk 1,15
fának.
Puszta létével, beszédes viselkedésével naponta hirdeti némán a járókelőknek
élete nagy "fordulatát-., mert ha nem tért volna vissza, akkor ő bizony
már rég megérett volna a kivágásra!
Mi is csak így "megtérve- maradhattunk ÉLETBEN!
MÁRK 1,15 " Betelt az idő, és elközelített az Isten országa:
TÉRJETEK MEG, és higgyetek az evangéliumban."
Sírás
az iskolaudvaron
A
közelmúltban szemtanúja voltam egy megrázó jelenetnek.
Az egyik általános iskola tanévnyitóján, a nagy tülekedésben egy óvodás korú
kisgyerek elsodródott az édesanyjától. Amint tudatára ébredt a nagy bajnak,
hogy elveszítették egymást, kétségbeesetten sírni kezdett. Ekkor nagy kör
támadt körülötte, amitől még jobban megijedt. Néhány közelben álló szülő
feltalálta magát és próbáltak segíteni rajta: megsimogatták, nevét
kérdezgették, vigasztalták, de mindhiába. Ő csak tovább sírt
vigasztalhatatlanul. Az egész jelenet néhány másodpercig tartott, mert
odarohant VALAKI, az EGYETLEN, akinek a karjaiba bújva végre megnyugodhatott.
Ennek a gyereknek a viselkedése jól példázza a mi sorsunkat annyi különbséggel,
hogy mi szégyellünk sírni, és úgy teszünk mintha minden rendben lenne
körülöttünk, pedig csak annyi a baj, hogy valójában mindannyian el vagyunk
veszve. Néhányan a mindentudó "idegenek" közül megszánnak ugyan
minket és próbálnak "jó" tanácsokat adni, csak éppen nekünk nem erre
van szükségünk.
Nekünk arra a VALAKIRE, arra az EGYETLENRE van szükségünk, Akinek a karjaiban
végre teljesen megnyugodhatunk.
Jézus így hív magához: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan,
akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve,
és én megnyugvást adok nektek.- Máté 11, 28
Ne szégyelljük bevallani, hogy Jézus Krisztus nélkül reménytelenül elveszettek
vagyunk, mert ez az igazság. Szükségünk van az elrontott életünk borzalmas
útvesztőjéből kivezető EGYETLEN ÚTRA, a képmutató hazug világban az EGYETLEN
IGAZSÁGRA, a bűneink miatt megmérgezett életünkből a gyógyulásra, a VALÓDI,
TISZTA ÉLETRE! Mindezeket csak Jézus Krisztus adhatja meg. Fogadjuk el gyermeki
szívvel áldott ajándékait!
Jézus
mondja: "Én vagyok az út, az igazság és az élet:
senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” János 14,6
A
romlott paradicsom
"Mert
a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom neked,
hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez."
V. Mózes 15,11
Éppen csak vonszolta magát rongyaiban át a piacon.
Megállt a zöldséges pultnál és gondosan szemügyre vett mindent,
majd félve, - szinte reszketve rámutatott:
"Azt a romlott paradicsomot -
- nekem adná Kedves!?"
"Nem tehetem, - nincs itt a gazdája!"
Ekkor néhány pénzdarabot kotort elő és fizetett az egy szem romlott
paradicsomért.
"Azt
pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis
önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel
szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek,
kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók,
árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint
az Istent. 2Timóteus 3.1-4
A
megromlott világ
"Egy
úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta...
" Lukács 10, 33
Naponta tapasztaljuk, hogy milyen irgalmatlan a világ. Az élet minden szintjén,
(az óvodától a szociális otthonig)kőkemény harc folyik.
Egy pesti taxistól hallottam miközben halálra rémített a zebrán egy menekülő
öreg nénit: "Hadd hulljon a férgese!”
Jerikónak
csak a környékén voltak rablók, ma már beköltöztek a városba. Stílusváltás
történt a bűnözésben is. Ma többnyire másképp gyakorolják a rablást, de a régi
bevált módszertől sem riadnak vissza. Nagyon sok veszélyes "beépült rabló-
jár mindenfelé és nem a legjobb a kezükbe esni. A mai áldozatoknak nem sok
esélye van a túlélésre. Nem biztos, hogy megadatik a "félholtra vert
állapot". De ha mégis, akkor (intelligens módon) "csak"
kihasználnak, vagy kitesznek a munkahelyről némi zsebpénzzel, vagy a lakásból,
ha nemkívánatossá, feleslegessé váltál. Mit várhat ugyan egy "lecsúszott
ember" a gondoskodó társadalomtól? Legjobb esetben egy nagyon lyukas
szociális hálót, vagy legfeljebb a munkaerő közvetítő kedves mosolyát, de ez
még nem jelent megélhetést.
Életmozaikok:
Segítség! - mondhatná a mai "nyomorult félholtra vert" ember, de
inkább meggondolja; - minek kiabálni!?
(Hosszú az út térden csúszva a buszmegállóig, ahol koldulni szokott) Már négy
éve járok erre, de csak egyszer láttam, hogy beszélt volna vele valaki.
(A rendőrlámpa előtt álló kocsisor mellett kéreget) Vállalkozz öreg, hátha
talpra tudsz állni, bíztatják gúnyosan a kocsi ablakán kihajolva.
(Aki még jobban bírja, bevonszolja magát a templom elé) Szentül meg van
győ-ződve a szerencsétlen, hogy ha netalán arra jönne emberünk papja, az majd
segíteni fog. De nem, legfeljebb sajnálkozik és kikerüli! Mi történik akkor, ha
arra jön egy "alkalmazott lévita"? Ez sem tud segíteni, valahogy ezt
nem tanították meg vele!
***
Végső elkeseredésemben nyugodtan kiálthatnám a Biblia szavaival: " Ó én
nyomorult ember, kicsoda szabadít meg...?" Ekkor végre Valaki mégis
észrevesz. MEGLÁT, sebeimmel bajlódik, bekötöz, felemel, magához ölel, és még
költ is rám: sebeivel, életével fizet értem.
MIÉRT KÖNYÖRÜL RAJTAM? Ki Ő nekem?
Több mint felebarátom! Megmentőm, Uram és Istenem, úgy hívják, hogy: JÉZUS
KRISZTUS!
Csak Ő segíthet rajtam, - rajtunk ezután is!
Apró
csodák
"Szánjátok
oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul." Rm 12, 1-2
Egy
emlékezetes márciusi estén, egy forgalmas útkereszteződésben nagyon
összetorlódott a kocsisor. Így aztán, kellemetlen motorzaj, benzingőz és füst
között kellett átkelnem a zebrán, amikor a szomszédos bokor ágai között
gyönyörű "ékesszólással" megszólalt egy feketerigó (Turdus merula).
Nem tudom, hogy az emberek közül ebben a nagy zajban hányan figyeltek fel rá,
de számomra ez annyira szívmelengető volt, hogy szinte azonnal megváltozott a
hangulatom, és már nem is bántott annyira a körülöttem lévő sok kellemetlen
hatás.
Mi történt? Nagyon egyszerű!
Ebben az elembertelenedett, urbanizálódott mesterséges világunkban, torz
"alkotásaink" (a szörnyű, füsttel, zajjal és benzingőzzel működő,
kerekeken guruló, kifényesített de a rozsda martalékának szánt bádogdobozaink)
ellentétjeként megszólalt a természetes hang.
A
Teremtőnek egy tökéletes kis remekműve, melyet mi emberek feketerigónak
neveztünk el. Kívülről valóban szinte ünnepélyesen fekete, de a szíve nagyon
tiszta. Ezért az éneke is tiszta és tudjátok:- nem "fekszik le"
addig, amíg néhány strófát el nem énekel a mindennapi hálazsoltárok közül. Ó,
ha mi is egyszer így tudnánk dicsérni az Urat, ilyen természetes hangon és
ilyen türelemmel és kitartással, bízva abban hogy lesznek olyanok, akik ebben a
zajos, elvadult világban is meghallják majd! Ha tudnánk ilyen szelíd hangon
megszólalni, ugyanakkor mégis "túlharsogni" minden emberi
szörnyűséget, fegyvereket, csatazajt, rakétákat és bombákat. Mennyi gondoktól
agyongyötört arcról múlna el (nemcsak egy- két percre) a kiütközött fájdalom.
Mi
keresztyének nem azt valljuk, amit Rousseau: " vissza a
természethez", hanem azt, hogy vissza kellene végre találni Istenhez a
Teremtőnkhöz, hogy világunk szebb, békésebb legyen, hogy rövid kis életünk
mennyei tartalommal telne meg, olyannyira, hogy utolsó óránkon is
elmondhatnánk, hogy nem éltem hiába, mert "tudom kinek
hittem". Ma még vissza lehet találni az Úrhoz! Ezt a lehetőséget
személyesen Jézus Krisztus hozta el nekünk a mennyből. Szánjuk el végre
magunkat, és engedjük, hogy Ő vegye kézbe életünket, és Ő tanítson meg minket
élni és "énekelni" bizonyságot tenni még a legnehezebb körülmények
között is.
Örökké
érvényes
A
debreceni klinika egyik folyosóján rendszeresen be van kapcsolva a TV.
Amíg
ott sokszor félnapokat várakoztunk volt idő figyelni az embereket.
A
legkülönbözőbb szórakoztató műsorokat láthatták- hallhatták a betegek és
mindenki aki ott volt.
Az
egyik alkalommal, amikor éppen az Önök kérték c. műsor ment, a kabaré
jelenetekre szintre oda sem figyeltek, nem nevetett senki. (NEM VOLTAK
ÉRVÉNYBEN!)
Ekkor
megszólalt egy másféle hang: Babits Mihály verse:
Zsoltár
gyermekhangra Molnár Mária előadásában:
"Az
Úristen őriz engem, mert az Ő zászlóját zengem....
S
kell, hogy az Úr áldja, védje aki azt énekli: Béke.”
Ez
az egy volt ott is érvényben!
NINCS
ÉRVÉNYBEN MÁS CSAK AZ EVANGÉLIUM!
AZ
EVANGÉLIUM VISZONT ÉRVÉNYBEN VAN!
A
mindennapi kenyér
"A
mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma." Máté 6,11
Az
egyik iskola mellett egy szelet eldobott kenyeret találtam.
Amikor a kezembe vettem a látvány nagyon megrendített,
mert talán soha még ilyen meggyalázott kenyeret nem láttam.
Sáros volt, megtaposott és leköpdösött.
Ahogy döbbenten néztem, kezemben tartva,
az Úr Jézusra emlékeztetett,
mert ez a meggyalázott kenyér puszta létével prédikált.
Vajon így "becsüljük meg" Isten Fiát is, az Élet Kenyerét,
Aki életét, megtöretett testét adta értünk a kereszten?
A mi Urunk önmagát a kenyérhez hasonlította:
"Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön,
nem éhezik meg, és aki énbennem hisz,
nem szomjazik meg soha." János 6,35
Vajon mi mennyire tudjuk megbecsülni azt, amit imádságainkban naponta kérünk?
Liberte,
Égalite, Fraternite
Hányszor
tűntek fel és buktak el nemzetek a történelem nagy viharaiban,
útvesztőiben. Forradalmak indultak és tűzték zászlaikra az emberi
szabadságvágy nagy gondolatait:
Liberte,
Égalite, Fraternite
„szabadság,
egyenlőség, testvériség,”
de
a vágyak mindig csak vágyak maradtak,
mert
a következmény általában:
félelem,
rémuralom vagy zsarnokság lett.
A
népek, nemzetek között ma is leginkább a bizalmatlanság a fenyegetettség és a
békétlenség a jellemző, mert nincs és nem is lesz soha a földön tökéletes és
boldog nemzet.
Mi
keresztyének mégis tudunk egy SZENT nemzetről.
Hogyan
lehetséges ilyen ideális állapot ezen a földön?
Különös
nép az Isten népe: választott nemzetség.
„Isten
Fia, a világ kezdetétől fogva annak végéig, az egész emberi nemzetségből
Szentlelke és Igéje által az igazi hit egységében magának az örök életre
egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megtartja, s
hiszem, hogy én annak élő tagja vagyok és örökké az is maradok.”/ Heid. Káté.54
/
Ennek
a nemzetnek:
nincs
országhatára mert élettere és tevékenységi köre az egész földre kiterjed
nincs
hadserege, csak az evangélium hirdetők serege
nincs
fegyvere, csak az élő Isten Igéje amely élesebb minden kétélű kardnál
nincs
pénze, mert fizetőeszköze a szeretet mely mindennél értékesebb
van
viszont alkotmánya, ez az Isten törvénye
van
államformája: Teokrácia, Krisztokrácia Isten uralma, Krisztus uralma
Boldog
az az ember, aki Jézus Krisztus uralma alatt él,
Mert
népeket le lehet igázni,
forradalmakat
le lehet verni,
embereket,
nézeteiket meg lehet gyalázni,
országokat,
nemzeteket el lehet pusztítani,
de
a Krisztus népét soha.
Ugyanis
az ige azt mondja:
„Ti
pedig választott nemzetség,
királyi
papság szent nemzet,
megtartatásra
való nép vagytok.” 1Péter 2, 9-10
Megtartatásra
való nép vagytok! Ez a megtartatás pedig a legjobb helyen, az áldott Isten
kezében van!
Mi
tudjuk, hogy Krisztus nélkül nincs valódi szabadság, se testvériség se
egyenlőség ezen a földön!
Akik
viszont Isten megváltott gyermekeinek vallják magukat, azok elmondhatják, hogy
mi egy boldog nemzet tagjai vagyunk, hogy hirdessük Istenünk hatalmas
dolgait,
Krisztusban
TESTVÉRKÉNT, EGYENLŐKÉNT ÉS SZABADON!
Légkalapács
és zongora
LÉGKALAPÁCS
ÉS CHOPIN
Azon
a délutánon az iskolában valami felújítást végeztek!
Éppen
elkezdtük a hittanórát, amikor az alagsorban
megszólalt
a légkalapács brutálisan durva zaja.
Nem
adtuk fel és megpróbáltunk hangosabban beszélgetni.
Néhány
perc múlva csend lett, majd arra lettünk figyelmesek,
hogy
a szomszéd teremben valaki leült a zongorához.
Ekkor
egy gyönyörű Chopin dallam melegítette át mindannyiunk szívét!
Döbbenetes
volt a kontraszt!
Megálltunk
a beszédben és lenyűgözve hallgattuk ezt a váratlan csodát.
Példázza
ez az életünket is.
Valahogy
ilyen durvák vagyunk mindannyian hitetlenül.
Amig
a gonosz nyers istentelen erő dominál bennünk, addig bármikor ilyen
durván,
érzéketlenül, kibírhatatlanul „fülsértő módon” tudunk megnyilvánulni.
Amikor
viszont az Úr Jézus Krisztus kézbe veszi életünket,
már
egészen más hangon fogunk beszélni.
Ővele
a lelkünk megtalálja békességét, nyugalmát.
Boldogan
fogadjuk és zárjuk szívünkbe Isten beszédét.
Attól
kezdve más dallamot, mennyei harmóniát rejt a szívünk,
és
mint ÉLET BESZÉDÉT adhatjuk tovább.
„Szívembe
zártam beszédedet.” (Zsoltárok könyve 119,11)
Azon
a délutános az iskolában valami felújítást végeztek!
Éppen hogy elkezdtük a hittanórát, az alagsorban megszólalt a légkalapács
brutális durva zaja.
Nem adtuk fel és megpróbáltunk hangosabban, szinte kiabálva beszélni.
Néhány perc múlva csend lett, majd arra lettünk figyelmesek, hogy a szomszéd
teremben valaki leült a zongorához.
Ekkor egy gyönyörű dallam melegítette át mindannyiunk szívét!
Döbbenetes volt a kontraszt! Egymásra néztünk! Megálltunk a beszédben, és
lenyűgözve hallgattuk ezt a váratlan csodát. Példázza ez az életünket is. Valahogy
ilyen durvák vagyunk Isten nélkül, csak kibírhatatlan hangon tudunk
megszólalni, Ameddig a nyers istentelen erő dominál bennünk, ilyen érzéketlenül
durva és fülsértő minden megnyilvánulásunk. De, ha engedjük, hogy Isten kézbe
vegyen minket, a lélek megtalálja nyugalmát. Más hangot:- a menny dallamát
adhatjuk tovább.
"... hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és
tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt.- 1 Timóteus
2, 2-3
Csak
papir
A
piaci nagy tülekedésben, jajveszékelésre lettem figyelmes. Egy kétségbeesett
öreg nénike sírt. Amikor közel értem, láttam, hogy sokan próbálták vigasztalni,
kérdezgetni, hogy mi a baj, de ő eszelősen ezt hajtogatta:
Csak papír, csak papír!
Nagy nehezen tudta csak elmondani, hogy minden pénzén több karton cigarettát
vásárolt és csak most vette észre, hogy a dobozok mind értéktelen papírral
vannak kitömve.
Bizony milyen siralmas az, ha a díszes csomagolású, szépen álcázott "papír
keresztyének- is, az életmentő evangélium helyett, értéktelen és üres
mondanivalóval tudnak csak előállni.
"Erre így szólt az Úr: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba
állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm
lehetsz." Jeremiás 15,19
Sárban
A
Tv Híradó bemutatott egy visszataszító jelenetet a Sziget Fesztiválról.
Akik falun ezt látták, joggal kérdezhették: Hogyan lehetséges ez? Mi történik
itt? Nálunk itt falun a jószág (DISZNÓ) szokott a szennyben - sárban
hemperegni, itt pedig értelmes emberek láthattunk a pocsolyában, akik azzal
szórakoztak, hogy próbáltak lerántani, bepiszkítani másokat is.
Akik elsiettek mellettük, azokkal ezt nem tudták megtenni,
de akik kíváncsian megálltak, azok néhány másodperc múlva, könnyen a sárban
találták magukat.
Péter apostol idézi a kijózanító példabeszédet:
"De betelt rajtuk az igaz példabeszéd:
"A
kutya visszatér a maga okádására", és:
"A
megfürdött disznó sárban hempereg!" 2Péter 2,22
Íme ilyen a bűn természetrajza!
Itt látható igazán, hogy mivé válhat az ember!
Ők is szép reményekkel indultak az életbe, de alaposan becsapva, kifosztva a
pocsolyában találták magukat.
Bizony mindannyian valamilyen szinten besétáltunk már ebbe az ördögi csapdába,
melyből sem önerőből, sem mások erejéből kikerülni nem tudtunk. Ilyen szennyesek
voltunk, amikor Jézus Krisztus eljött, hogy kimentsen!
"Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból.
Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet."Zsoltár 40,3
Testvér,
ha hiszel Krisztusban, akkor megtisztultál.
Adj hálát naponta azért,hogy ilyen mélyről szabadított ki téged is! Lásd meg,
hogy milyen veszélyes a bűn közelébe merészkedni, és ha elengednéd Megváltód
kezét mivé lehet a fehér ruhád, az életed!
Menekülj még a környékéről is, és meg ne állj a keskeny úton!
Kincs
vagy szemét?
"Kárnak
ítélek mindent a Krisztus Jézus,
az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.
Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent,
hogy Krisztust megnyerjem." Filippi 3,8
Egy megrendítő fénykép került elém a Sziget Fesztivál után.
Az utcán, a szemét közt egy fiatal aludt.
Ránézésre semmiképpen sem lehetett hajléktalan.
Mi módon került oda-nem tudjuk, pedig egy értelmes fiatalembernek
látszott.
Nem tudhatjuk, hogy mi "ütötte ki" ennyire, vagy milyen romboló
hatások érték addig, hogy ilyen mélyre, a "szemétdombra" süllyedt.
Ha az egyetlen érték nélkül, Isten nélkül rendeztük be életünket, mi is
hasonlóképpen nagy bajban vagyunk, talán csak nem ennyire látványos a
romlásunk, és a romlott világ körülöttünk.
Csak annyit látunk, hogy értékvesztett korban élünk, és komoly értékvesztéssel
küszködünk mi magunk is, és észre sem vesszük a sok lelki fertőzést, a sok
szemetet körülöttünk, hogy hova is jutottunk. De borzalmas lesz a kijózanodás!
Abszolút értelemben szemét minden, ami ellopható, ami a moly és a rozsda
számára elérhető, kikezdhető, tönkretehető.
Hitünk szempontjából tehát szemét minden, ami nem Krisztusi!
Legyen az pénz, kincs, vagyon, tudás, földi hatalom, vagy bármi más.
Testvér, mivel van tele a szíved?
Tudod-e mit szorongatsz, mit dédelgetsz, mit ölelsz magadhoz?
Ha nem Istentől kérted azt amid van, amit kaptál, akkor az kár és szemét!
Ha hiszünk Jézus Krisztusban olyan abszolút értéknek lettünk birtokosai, amit
leginkább féltenünk, védenünk, becsülnünk kell!
"Gyüjtsetek magatoknak kincseket a mennyben."
Tragédia
a fészekben
Táborunk
első napján örömmel figyeltünk fel arra, hogy a nyírfán lévő odút
ezen a nyáron egy békés verébcsalád foglalta el.
Hamarosan megszoktuk és nagyon megszerettük egymást.
Naponta figyeltük, ahogy a gondos verébszülők rendszeresen etetik a hangos,
örökké éhes fiókáikat. Nem féltek tőlünk, pedig csak néhány méterre voltunk
otthonuktól.
Az egyik napon nagy csiripelésre lettünk figyelmesek.
Mindannyian megrémülve és tehetetlenül néztük,
amint éppen egy sikló mászik be a fészekbe....
Döbbenetes volt, hogy milyen váratlanul érte támadás ezt a békés otthont.
Ők nem tudtak védekezni, de nekünk hívő embereknek
meg kell ismernünk a ránk leselkedő veszélyeket,
hogy mindenkor vigyázzunk és felkészültek legyünk,
nehogy mi is martalékai legyünk a gonosz támadásának.
Azonnal eszünkbe jutott a figyelmeztető Ige,
" Legyetek józanok, vigyázzatok
mert ellenségetek az ördög, mint
ordító oroszlán jár szerte, keresve
kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan...-
1 Péter 5, 8-9
Fészekmeleg
"Ha
útközben valamely fán vagy a földön madárfészket találsz, amelyben fiókák vagy
tojások vannak, és az anya rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne vedd el az
anyát a fiókákról.-
5 Mózes 22,6
Lépteink zajától egy kismadár röppent fel az út mellett.
Nem kellett sokáig keresnünk, ott volt a bokrok alatt előttünk a fészek. A
szemmel láthatóan nagy gonddal kibélelt kis otthonban, öt pihe-puha paplanba
öltözött újszülött fióka rejtőzött. Egyszerre, a fészek csupa száj lett,
áttetsző kis testük remegett és csak szemük feketéllett.
• A "fészekmeleg" -e meghitt csendje és békéje láttán valamennyien
meghatódtunk és tovább sétálva azon gondolkoztunk el, hogy éppen ilyen
gyámoltalan és kiszolgáltatott az ember is, ha nincs Gondviselője.
Halálos
csapdában
Szemtanúja
voltam annak a szomorú jelenetnek, amikor egy kiskutya bedugta a fejét egy szűk
műanyag edénybe, de kihúzni már nem tudta.
Láthatóan igencsak próbálkozott szabadulni szorult helyzetéből, de önerejéből
nem tudott! Haláltusája szívszorító látvány nyújtott!
Már több órája lehetett ebben az elesett állapotában, mert érzékelhetően
teljesen elkészült az erejével! A forró napon elbágyadva tántorgott éhen -
szomjan és vakon, hol ennek, hol annak ütődve! Valószínű hamarosan elpusztult
volna, ha hívásunkra nem jön ki a gazdája, aki végre levette róla a szörnyű
csapdát melybe - talán kíváncsiságból "belesétált-!
Bűneink halálos csapdájában hasonlóképpen nézünk ki mi is.
Önerőből, Szabadító nélkül mi is reménytelenek vagyunk!
Jézus mindenkin segíteni tud, aki ezt kéri, mert Ő az egyetlen Szabadító!
"Azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak.-
Lukács 4,18
Gerle
a kereszten
Korán
indultam az iskolába, ahol tanítok. Szokatlanul hideg volt a reggel.
Azért szeretek gyalog járni, mert így van időm átgondolni a napi programokat.
De ezen a reggelen szomorú dolgok jöttek elém, talán a közelmúltban hallott sok
megrendítő hír miatt, melyeket a gyermekek mondtak el családjukról.
Mennyi lelkileg sérült, beteg, depressziós, elhagyott ember él
körülöttünk.
Milyen hideg lett a világ, lelki értelemben éppen úgy, mint ezen a mai fagyos,
csípős reggelen. Biztonságra vágyunk, mégis hidegen, érzéketlenül és vakon
rohanunk, és valahova nagyon szeretnénk megérkezni, de nincs hova. Ezért tovább
rohanunk, de zaklatott, durva világunk folyton kivet magából. Valami biztos
menedék kellene.
Milyen kevesen veszik komolyan Istent, Aki segíteni tudna.
A szívekben a hit megfakult, a szeretet meghidegült, meghitt családokban is
meggyűlölik, elárulják egymást, a közöny uralkodik és hamis próféták vadásznak
a nyájra.
Hol van a menedék, hol van a megoldás, amikor a romlás már mindent elborít?
Szomorúan, gondolataimba merülve értem a templomhoz.
Szokásomhoz híven mint mindig bepillantottam az udvarra, e nyugalmat árasztó,
meghitt kertbe, ahol egy kereszt áll. A havas kereszten éppen megpihent egy
gerle.
A dermesztő éjszakát a szabadban töltötte. Ő is fázott, mint én.
E zord világból vágyott a nyugalomra, a békességre, a megpihenésre. A legjobb
helyen, a keresztnél találta meg.
Ő tudta, hogy csak itt lehet felmelegedni!
Csak a keresztnél van megoldás!
Mi tudjuk-e már?
Fagyöngy
vagy igazgyöngy?
A
hívő embert gyümölcséről lehet felismerni!
Aki
Jézus Krisztust befogadta a szívébe és átadta neki életét,
az élő szerves kapcsolatba került vele,
és a legtermészetesebb módon tartozik hozzá:
belőle hajt, belőle él,
de nem úgy, mint a fagyöngy a fán!
Ismeritek mi a különbség,- természetüket tekintve az igazgyöngy és a fagyöngy
között?
Az igazgyöngy a gyöngykagyló szenvedéséből születik, belőle TEREM.
A fagyöngy kívülről érkezik, megtelepszik a fán, majd belenövi magát a fába,
hogy azután parazita módon élősködjön, magának éljen, felélje a fa nedveit
és végül annak pusztulását okozza!
De sok ember él lelkileg "fagyöngy- életet!
Akiknek csak a külső számit, akik jó egyháztagoknak tartják magukat,
talán még elöljárók is egy gyülekezetben,mutatják, hogy közük van
Istenhez,
de viselkedésükkel csak teherként és "szégyenfoltként- élnek.
Lehet, hogy álcázásképpen levelet is bőségben hajtanak,
de termésnek nyoma sincs!
A keresztyén ember, mint az igazgyöngy, Megváltójának Jézus Krisztusának
szenvedéséből a Szentlélek által születik.
Nem élősködő módon, hanem természetesen módon tartoznak össze,
és mivel újjászületett élete Jézusban fogant,
belőle él, hogy ezután az Ő dicsőségére teremjen jó gyümölcsöt
Hiányzó
szőlőfürtök
Néhány
éve a kerti padunk mellé, a falhoz közel egy szőlőtőkét ültettem.
Már termőre fordult.
A szép fürtöket szinte naponta megvizsgálgattam.
Újabban, reggelente egy hajléktalant láttam megpihenni ott.
Egy napon hiába kerestem a szőlőfürtöket, nem voltak ott.
Megtanított az eset: -nem magunknak kell teremnünk!
Nem is gondoljuk kinek lesz majd eledel a hitnek gyümölcse!
"Szőlődet se böngészd végig, és a szőlődben lehullott szemeket ne szedd
föl. Hagyd ott azokat a nyomorultaknak és a jövevényeknek. Én, az Úr, vagyok a
ti Istenetek!-
3 Mózes 19,10
Amiről
a kökörcsin beszél
Isten
gyönyörű veteményeskertje a Föld!
Mindent célszerűen, és csodálatos zsenialitással tervezett.
A növényvilágból láthatunk most erre egy gyöngyszemet.
A kökörcsinek a tavasz első hírnökei.
A boglárkafélék családjába tartozó növények közül hazánkban megtalálható a lila
virágú leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) . A kökörcsin 5-7 cm átmérőjű
csodaszép harang alakú selymes-szőrös, lila színű virágai már március végén
virágzanak.
A virág bimbóját, a virágkelyhet és a szárat ezüstös szőr borítja.
Május végén kifejlődött magtermése, "ÖNMAGÁT ÜLTETI EL", ugyanis
termésén van egy rész, mely kiszáradva spirállá csavarodik. Amikor azonban a
talajra hullott termést nedvesség éri, kiegyenesedik a spirál és az ELEVEN
RUGÓTÓL HAJTOTT MAG A FÖLDBE FÚRÓDIK.
A kökörcsin magja önmagában külső tényező, nedvesség nélkül halálra van ítélve,
de ha esőt kap, a nedvesség hatására "belefúrja" magát a földbe, így
szaporodik. Ha a növények viselkedése így ámulatba ejt, mennyivel inkább az
emberi lélek érzékenysége. Mi emberek is hasonlóképpen vagyunk ezzel.
Hit nélkül életünk olyan mint egy kiszáradt mag, melynek csak akkor lesz
értelme, ha az Isten élő Igéje megérinti.
Isten Igéjében így olvassunk erről az állapotról:
" Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből és nem tér oda vissza,
hanem megöntözi a földet termővé és gyümölcsözővé teszi...
Ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön:
nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi amit akarok,
eléri célját, amiért küldtem." Ézsaiás 55,10
Isten jelenlétében kinyílik elszáradt életünk és Krisztusba rejtőzve valóságos
életet élhetünk és teremhetjük a Lélek gyümölcsét.
Isten
oltalmában
"Mert
az Úrnak része az Ő népe....körülvette őt, gondja volt rá, őrizte mint a szeme
fényét. Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettük
szárnyait, felveszi őket és tollain emeli őket" V. Mózes 32 9-11
Sokszor elgondolkodom azon, hogy miért is szereti Isten az embert ennyire. Még
nehezebb ezt érteni akkor, ha arra a mérhetetlen fájdalomra gondolok, amit
Isten érezhet a mi bűneink miatt,
Miért szereti hát, mégis Isten a bűnös embert? A hitetlenek számára ez nem is
kérdés. Csak a megtért emberként kezdünk elgondolkodni ezen, és mégsem értjük,
de annyi bizonyos - nagyon drágák lehetünk a mi Teremtő Atyánknak, ha értünk a
keresztre adta az Egyszülött Fiát, Jézus Krisztust.
Ha valakire elmondható ez: "úgy őrzi mint a szeme világát". Akkor
tudjuk, hogy ez számára a legértékesebb, legfontosabb, legdrágább, amit a világ
minden kincsénél is jobban félt és szeret. Ez a kibeszélhetetlen szeretet
érezhető meg a fent idézett igében. Ha Jézus Krisztust befogadtuk a szívünkbe,
megtérésünkkor Isten népének tagjává, drága gyermekeivé váltunk. Féltve őrzött
szeretett kincsek lettünk az Élő Isten számára. Ez az igazság! Miért? Csak
azért mert szeretjük Jézus Krisztust és már az övéi vagyunk!
A napokban szemtanúja voltam, amint a kis fecskék fészkükből először
kirepültek. Láttam azt a kétségbeesett repkedésnek alig nevezhető bukdácsolást,
ahogyan próbálták birtokba venni a légteret. Ha nagy üggyel- bajjal végre
sikerült valahol landolniuk, láttam amilyen érdeklődéssel ismerkedtek a
külvilággal. Számukra eddig a világot csak egy szűkös poros hely, a padlástér
fél-homálya jelentette. De most kint voltak, bár még gyönge szárnyaikon de már
kint a SZABAD világban. Ismerkedtek a soha nem látott tágas kék égbolttal a
ragyogó és meleget árasztó Nappal, a széllel, a fákkal, a háztetőkkel, a
mezőkkel, a virágokkal és más madarakkal. De ott sürögtek- forogtak mellettük a
szüleik is, akik gyámoltalan fiókáikat féltő szeretettel vigyázták,
körülvették, segítették, hívogatták, etetgették, tanítgatták. Ezek a kis
fecskék érezhették azt a mérhetetlen szeretetet és gondoskodást, melyet
szüleiktől kaptak.
Ti, akik már Isten gyermekeinek valljátok magatokat, el tudjátok képzelni azt,
hogy Isten megfelejtkezik rólatok? Ti, akik átéltétek a megtérés és
újjászületés örömét, és a keskeny úton jártok, és kijöttetek a bűnös kívánságok
" sötét, poros odújából" a bűn rabságából a SZABADSÁGRA az Isten
megváltásának dicsőséges ege alá: - el tudjátok képzelni, hogy Isten magatokra
hagy? Ugye nem!!
Drágák
vagytok Neki, és úgy őriz, mint a szeme fényét!
Örüljetek
minden napon a ti Megtartó Isteneteknek!
Kicsi
fecskénk
Végre
megjött a várva várt tavasz.
Az egyik napon egy fecskepár költözött az ereszünk alá.
Nem kis munkával, de otthonosan berendezkedtek.
Mondhatni nagyon békés, védett helyet találtak nálunk.
Rögtön érezhették, hogy nem vagyunk idegenek egymásnak.
Hamarosan megismertük, sőt meg is szerettük egymást!
Együtt izgultunk a fészeképítéskor, a költéskor, a fiókák etetésekor,
Együtt aggódtunk az esős időben, a forró napokon, a hétköznapi bajokon.
Együtt sírtunk és együtt örültünk. Szinte egy családdá lettünk.
Időközben, alig észrevehetően a fészek egyre szűkebbnek bizonyult.
Egy napon aztán eljött a szárnyra kelés ideje is.
Ettől kezdve felgyorsultak az események.
És megjöttek a csípős szeptemberi hajnalok.
Sorra, egyenként, egymás után menekültek el a kedves arcok,
De ő MÉGIS kitartott.
Közben egyre fagyosabbá vált körülötte a világ.
A szeretett társak már mind-mind biztonságos távolságban jártak,
De kicsi fecskénk még mindig nem gondolt az útra.
Kimondhatatlanul egyedül járt vissza rendületlenül.
Valahogy nem tudott megválni tőlünk.
Megdöbbentő volt ez a ragaszkodás.
Mintha csak dacolni akart volna mindennel és mindenkivel.
Egyszerűen nem akart tudomást venni a veszélyről, a télről.
Már komolyan aggódni kezdtünk érte, hisz puszta léte,
megélhetése került veszélybe.
Pedig mindenről tudhatott, hiszen eléggé jól értesült fecske volt.
Hallhatta, hogy itt hamarosan befagynak a vizek és
jeges szelek tépnek szét minden reményt!
Egyszerre október lett.
Kicsi fecskénk, még dacolt viharral, esővel, széllel, míg bírta
de..........egy napon többé nem jött már vissza.
Soha többé nem láttuk őt,
Szokatlan fecske volt, végsőkig kitartó.
Azóta csend van, fájdalmas csend!
Kimondhatatlanul néma, mélységesen üres lett a Fészek!
Ezután már soha senki sem fogja tudni megmondani,
hogy a természet rendje ellenére
miért kellett neki ilyen sokáig várni.
Vajon viszontláthatjuk-e még egymást?
Nyíregyháza, 2000. október 17.
A
Tisza partján
(
Tokaj, 1998. július 31.)
"Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk,
ha a Sionra gondoltunk." Zsolt.137,1
Mintha a mienk lett volna, oly otthonosan telepedtünk le a kis
"kikötő" deszkáira Tokajban. A lábunk alatt szelíden sietett a Tisza.
Mi az Életforrás táborból jöttünk, ő a Kárpátokból. Itt találkoztunk, amint ő
éppen igyekezett haza a Dunába, tengerbe, óceánba, mi pedig az örök mennyei hazába
készülve tartottunk itt csendeshetet.
Sokáig csendben figyeltük a nagy folyó ősi életjeleit, szelíd csobbanásait,
pici örvényeit. Mennyi mindent hozott magával?
Sok felesleges terhétől itt vált meg Tokajban, mert szilárdan elhatározta, hogy
sok "szemétségét" itt hagyja, nem hordozza, hanem megtisztulva megy
tovább.
A nagy folyó és életünk folyója vajon merre megy tova? A múlt és a jelen
ölelték át egymást itt a hegy lábánál beleölelve minket is.
Amikor kinyitottuk a Bibliát, a két és fél ezer év távlatából elevenen felzengő
hűség és kitartás hitvallása a 137. Zsoltár megrendítő, szavai mély nyomot
hagytak bennünk.
Már csak egy nap volt hátra a táborból.
Gondolatainkba merülve, csendben ültünk a mólón, amint egykor Isten népe
Babilon vizeinél. Ott hetven esztendő volt a "gondolkodási idő" itt
csak egy hét, de ez a hét az Élet Forrásával, Jézus Krisztussal telhetett el.
Ő ismer egyedül, Ő tudja csak, hogy itt tudtuk-e hagyni bűnös életünk minden
szennyes hordalékát, hogy megtisztulva szabadon haladhassunk tovább az Ő
medrében a keskeny úton!
Lehet-e elfelejteni ezt a hetet, amit itt tett értünk Isten?
Hiszem, hogy mi, akik itt lehettünk, nem fogjuk elfelejteni soha a IV.
Életforrás tábort, ahova már életünk, szívünk egy közös darabja fűz.
Kitörölhetetlen
emlékként üzen a hely: Tokaj főterén, a meghitt udvar csendje, a Sztéhló Gábor
Otthon, ahol Isten előtt együtt térdelve, örömkönnyek között valóban otthon
lehettünk Istenünk kegyelmes karjaiban.
Egy
túráról, mely csak rövid sétának indult
Végre
kiszabadultunk!
Négynapos esőzés miatti bezártság után, csak a falu széli keresztig terveztünk
egy rövid sétát. A gyermeki szívek szabadsága viszont ezúttal is törvényt
bontott, s én is örömmel csatlakoztam és így tovább sétáltunk még mintegy
másfél órát Baskó felé.
Az élcsapat gyorsan eltávolodott tőlünk, csak vidám hangjuk egy - egy foszlánya
jutott el hozzánk messziről. Nem siettünk, hanem sokszor meg- megállva
gyönyörködtünk a felfedezett útszéli csodákban.
Istenünk, gyönyörű panorámát kínált fel nekünk látnivalóul. A hegyek lágy íves
vonulatait nem lehetett nem megszeretni.
Az út menti búzatáblák ütemesen ringó, hajladozó mozgását mint köszöntést vette
át szívünk. A fölöttük villámként csapongó fecskék a levegő kis hercegei,
szemmel láthatóan örömet találtak benne, ha sebesen suhanó szárnyaikkal néha-
néha megérintettek egy- egy búzakalászt.
Az út mentén az élő kamillaszőnyeg sárgásfehér ünneplő ruhában úgy simult a
fákhoz- bokrokhoz és lábainkhoz, hogy szinte úgy érezhettük: a mi örömünkre van
leterítve. A friss felfedezés örömével találgattuk a virágok nevét és
gyönyörködtünk pazar szépségükben. Már a nevüket is megszerettük: boglárka,
kakukkfű, mécsvirág, pásztortáska, katáng, aggófű, pipacs, szulák, harangvirág,
cickafark, kígyószisz, gólyaorr, ebszékfű, búzavirág, habszegfű, aszat,
bojtorján, ökörfarkkóró, útifű, bakszakáll, csillaghúr, és mennyi volt még amit
nem ismertünk fel.
Amikor rátaláltunk egy-egy általunk még nem ismert példányra: mint a
kisgyermekek, melléguggolva ismerkedtünk vele, vizsgálgattuk és
megsimogattuk. Így értünk le egy völgybe, ahol a megáradt patak zúgását
hallgattuk értő figyelemmel. Ekkor, lépteink zajától egy kismadár röppent
fel a közelben. Nem kellett sokáig keresnünk, ott volt a bokrok alatt előttünk
a fészek. A szemmel láthatóan nagy gonddal kibélelt kis otthonban, öt pihe-puha
paplanba öltözött újszülött fióka rejtőzött. Egyszerre, a fészek csupa száj
lett, áttetsző kis testük remegett és csak szemük feketéllett.
• A "fészekmeleg" -e meghitt csendje és békéje láttán valamennyien
meghatódtunk és tovább sétálva azon gondolkoztunk el hangosan, hogy éppen ilyen
gyámoltalan és kiszolgáltatott az ember is, ha nincs Gondviselője.
De mi örültünk, hogy nekünk van, mert a mi Urunk, Jézus Krisztus mondja:
"Ne aggodalmaskodjatok életetek felől... Nézzétek az égi madarakat:...
mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?
Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem
fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy,
mint ezek közül akár csak egy is." Máté 6,26-29
Végül, miután a többiek is bevártak minket, kellemesen elfáradva leültünk az
útra, megpihenni, elcsendesedni, imádkozni, hálát adni, énekelni és megköszönni
mindazt a sok szépet és gazdagságot, amivel ma megajándékozott minket a mi
Istenünk, e csodás természet Hatalmas Alkotója.
Ebben a meghitt csendben csak a természet kellemes hangjai,
a mezők friss illatai és a smaragdzöld hegyek koszorúja vett
körül minket, de mi éreztük, hogy nemcsak ezek, hanem Istenünk
reánk áradó végtelen kegyelme, élő jelenléte is.
Miután imádkoztunk és felolvastuk a Bibliából a napi igét,
az eső is elkezdett szitálni, örökre megjelölve a helyet
nyitott Bibliáink lapjain, a Filippi levél 4. részénél.
Talán éppen azért, hogy soha ne feledjük:
"Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom,örüljetek!" Filippi
4,4
III.
Életforrás Református Ifjúsági Tábor
Sima,
1998 július 10.
Éjféli
séta a zemplénben
(
Sima, 1998. július 7.)
"
Sokat cselekedtél Te Uram Istenem a Te csodáiddal és terveiddel mi érettünk,
semmi sem hasonlítható Hozzád.Hirdetném és elbeszélném, de többek semhogy
elszámlálhatnám." Zsoltár 40,6
Már
éjfél körül járt, amikor a szokásunkhoz híven befejeződtek a napi programok, és
lassan kezdett elcsendesedni a tábor. Azokkal akik még nem voltak nagyon
fáradtak a szokásos esti sétára indultunk. A szemerkélő eső nem szegte
kedvünket, sőt különös áhítatot kölcsönzött az éjszakának.
Amikor
lassan elmaradtak mögöttünk a házak, a mesterséges fények már nem zavarták a
szokatlan áhítatot. Körülöttünk a homályból lassan kezdtek kibomlani a hegyek
koszorúi. Halkan, Istent dicsérő énekeket dúdolgatva, énekelgetve jöttünk,
éppen csak annyira, ne-hogy zavart keltsünk az elpihent természet megszokott
nyugalmában. "Róla beszél fű vi-rág...", "Nagy Istenem, ha nézem
e világot...", "Minden mi él csak Téged hirdet...","Az Úr
csodásan működik..." Így jutottunk el a falu végéig, ahol megálltunk.
Engedtük, hogy a kellemes eső végigcsurogjon az arcunkon, mely mintha így akart
volna örömöt szerezni nekünk azzal, hogy megtisztít, megmos minket.
A
szívünk csordultig megtelt hálával Teremtőnk iránt.
Az áhítatos csendet ekkor egy váratlan villám törte meg, szinte kettéhasítva az
éjsza-kát, másodpercnyi nappali illúziót kölcsönözve a pillanatnak, majd
hangjával végiggördült sorra a környező hegyeken. Ezután, mintha mi sem történt
volna, újra csend pihent meg a tájon, elfoglalva az őt megillető békés
hangulatot. Csak a horizont világosan kivehető sziluettjei derengtek, s egy -egy
felhőfoszlány mutatta meg a mögötte megbúvó csillagtestvéreit.
A
hegyek valószínűtlenül közel jöttek hozzánk, lebegve, áttetsző szürke
fátyolként, szinte csak karnyújtásnyira, egészen annyira, hogy kezünkkel
önkéntelenül kinyúlva szinte megsimogathattuk az íveket, szelíd vonulatokat.
Ekkor a völgyek felől egy fürge fuvallat indult el, majd biztatóan
végigsimogatta a lankás hegyoldalakat, ünnepi gondossággal átrendezve a
leveleket, apró fűszálakat, virágokat. Éreztük amint egyre közeledik felénk,
hogy velünk is ezt tegye hamarosan, és arcunkhoz érve megmutathassa szeretetét
rajtunk. Még megijedni sem volt időnk, csak lélegzetünk akadt el egy
pillanatra, amikor újra fényben álltunk. Fölöttünk a villámok gigászi erővel
pásztázva varrták keresztül-kasul az éjféli eget. Mintha egy örökkévalóságra
akarták volna beégetni porszemnyi életünk parány perceibe a Teremtőnk végtelen
hatalmát. Nem féltünk, hanem tovább énekeltünk, mert egészen közelről éreztük,
hogy védve vagyunk, Istenünk megmagyarázhatatlan gondviselő kegyelme és
szeretete ölelt át minket.
A
hálánkat közös imában mondtuk el: "Mi Atyánk, Ki vagy a
mennyekben..." de mi tudtuk és éreztük, hogy nemcsak ott, hanem most itt
is idelenn, velünk itt a hegyekben, velünk az éjféli sétán. Mint
megajándékozott gyermekek részesülhettünk Istenünk minden értelmet felülhaladó
békességében, és e csendes órán együtt adhattunk hálát a hegyekkel, a
felhőkkel, a széllel, a villámokkal, az esővel, a fákkal, a virágokkal, a fű
alatt rejtőző bogárkákkal..
Mint a teremtett világ apró pici részei, elemei, de Istenünk számára kedves élő
eleven tagjai, ez éjszakán együtt köszöntük meg az életet, - életünket a mi
Alkotónknak, Teremtőnknek, a mindenség Urának.
Kishutai
(rém)emlék 1997
"Egy
kevés idő még és nincs gonosz, nézed a helyét és nincsen ott!" Zsoltár
37,10
Még vígan ropogott a tábortűz amikor a hold felkúszott az égre a kishutai
hegyek mögött és a fák között kedves bújócskát játszott velünk, szinte
felelgetve vidám, Istent dicsérő énekünkre: "Szorongat a Sátán, de Te velem
vagy, hű Szabadítóm aki el nem hagy!" , de ekkor még nem tudtuk, hogy mi
vár ránk éjszaka.
Lassan elcsendesedett a tábor. Amikor végre mind a 28-an ágyba kerültünk volna,
már éjfél is elmúlt. Ekkor, valami leírhatatlan szörnyű zaj hallatszott az ajtó
felől. A gyerekek riadtan rezzentek össze, néhányan a fiuk közül rémületükben
igyekeztek az ajtót becsukni.
Kint három fiatalember ordítozott, rugdosva és ököllel ütve a bejárati
ajtónkat. Az üvegen át egészen közelről lehetett látni az alkoholtól eltorzult
arcukat, vérben forgó szemeiket, melyek vadak és félelmetesek voltak.
Borzalmas, brutális káromkodások ömlöttek ki szájukon, majd ami még rettentőbb
volt, egyes szám első személyben beszéltek a Sátánról.
Szinte egymást multák felül a pokoli ordítozásban és azzal fenyegettek, hogy
ránk gyújtják a házat. A lelkészünk, a helyzetet átlátva csak egyet tehetett,
kérte, hogy hívjuk telefonon a rendőrséget és kiment közéjük megtudni miért e
váratlan "megtiszteltetés" részükről. Szavaik az alkohol hatásától
alig voltak érthetőek, valahogy azért ki lehetett venni, hogy közülünk valakit
meg akarnak verni. A lelkészünk elmondta nekik, hogy ez valami tévedés lehet,
mivel mi egy egyházi csoporttal jöttünk ide pihenni Kishutára. Elmondta azt is,
hogy meghallgatja őket, hogy miben segíthet. Előlegben még azt is megtette,
hogy ha valaki esetleg közülünk megbántotta volna őket, akkor ő kér bocsánatot,
de ekkor már lehetetlen volt velük beszélni, mert nem voltak "fülek"
a hallásra, csak hadonászó fenyegető kiszámíthatatlan mozdulatok durva
káromkodások kíséretében, melyeken a maguk ördögi módján nagyokat
mulattak. Ennek ellenére a lelkész beszélt nekik a faluban látható
keresztről, rajta kiszögezve Valakiről, akit Jézusnak hívnak, aki arra tanított
minket, hogy ha megütnek jobbról, tartsuk oda a másik arcunkat is. Ekkor úgy
tűnt, mintha ez a "rendkívüli evangélizáció" meglepte volna őket,
mert szemmel láthatóan percekre elbizonytalanodtak, de nem sokáig, mert ezután
a szenny továbbra is ugyanúgy ömlött ki szájukból mint azelőtt, majd újra
nekivadulva rugdosni kezdték a kaput. Közben bent a házban leírhatatlan volt a
kép: félelem, reszketés, hangos sírás. Sokan remegve hangosan könyörögtek az
Úrhoz. Néhány perc múlva "látogatóink ", már ismét betörték a kaput
és mind a hárman újra ott teremtek az ajtónkban. Minden kezdődhetett tehát
előlről. Az ijedelem akkor hágott a tetőpontjára amikor egyikük befejelte az
ablakunkat! Ekkor a lelkész ismét kiment a már teljesen megvadult emberek közé.
Még egyszer megpróbált szót érteni velük, és amikor meglátta, hogy a tettesnek
nagyon vérzik a homloka, felajánlotta, hogy bekötözi. Ekkor az ellökte és a
nyitott ajtón át ( 01h- kor ) berontott az egyik szobába, de mivel nem találta
azt akit keresett, ordítva, mocskos káromkodások közepette mindenkibe
belekötött. Valahogy sikerült kituszkolni az ajtón. Ebben a pillanatban
érkezett meg a rendőrség Sátoraljaújhelyről és tetten érték őket. Közvetlenül
az ajtónk előtt írták fel adataikat, természetesen igazolványuk nem volt, majd
hazug adatokat diktáltak be, amit később megbánva tettüket korrigáltak. Fél óra
múlva amikor odamentünk a rendőrkocsihoz, a tettesnek már csupa vér volt a
feje. Egy papirzsebkendőt kapott tőlünk, amit szó nélkül elfogadott, de már nem
mert ránk nézni. Ezután,-hajnal kettőkor mi megmenekültek közösen adtunk hálát
Istennek. Felolvastuk a Bibliából a 37. zsoltárt, mely által Istentől újra erőt
kaptunk úgy, hogy imádkozni is tudtunk ezekért az ellenségeinkért, majd
megpróbáltunk "nyugovóra" térni. Ekkor vettük észre, hogy néhány perccel-
e szörnyű "vihar" után, mintha mi sem történt volna, az egyik
kislány: Tamara már elaludt! Azonnal a Jézus tanítványaira gondoltunk, mikor
nagy viharba kerültek. Életüket féltve mennyire rettegtek, pedig Jézus ott volt
velük a hajóban. Bizony így jártunk mi is félelmünkben, úgy könyörögtünk mint
ők: "Uram, ments meg minket, mert elveszünk!" Máté 8,25.
Ezen az éjszakán is megtapasztaltuk, hogy az Úr Jézus itt volt velünk és
lecsendesítette ezt az életveszélyesen háborgó "kishutai tengert" is,
és nem esett bajunk! Tamara - e szörnyű vihar után, békésen tudott elaludni.
Ezen az éjszakán ő volt a legbátrabb közöttünk, mert érezhetően ő vette
legkomolyabban Jézus mindenkor érvényes szavait:" MIT FÉLTEK, TI
KICSINYHITŰEK?"
Jézus
így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a
szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült." Máté 8,26
Nyíregyháza,
1997
Három
szörnyű perc
"Legyetek
józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán szerte
jár, keresve kit nyeljen el." I. Péter 5,8
A
napokban különös aktualitását éltem át ennek az Igének, amikor hittanórát
tartani mentem Nyíregyháza egyik gimnáziumába. Az iskola aulájában szemmel
láthatóan készülődtek valamire, mint kiderült az esti diákavató műsorra.
Természetesen a kijelölt termünk foglalt volt, ezért mi hárman a szomszéd
teremben kerestünk helyet magunknak. Alig ültünk le és kezdtük el a
beszélgetést, amikor kint bekapcsolták a zenét. Még egy perc sem telhetett el,
amikor valaki borzalmas hangerőre kapcsolta a zenének alig nevezhető monoton
ütésekből álló gépies dübörgést, amit néha egy-egy sikoly tett változatosabbá.
Nem bírtam tovább és kinyitottam az ajtót. Magam előtt láttam az iskola auláját
amely kb. 30x15m zárt tér lehet, s a színpad mellett, hatalmas fekete hangfalak
tornyosultak, mint a halál passzív hírnökei. Belőlük valami iszonyatos elemi
erővel tört fel maga a pokol. Jajgatott bennük az anyag: bömbölve sírt a fém a
fa s a műanyag, míg kívül a falak a parketta az üveg és minden ami ott volt
remegve reszketett.
A komor hangfalak között három embert láttam. Az egyik meredten bámult maga elé
és unottan zsebre dugott kézzel támaszkodott valaminek. A másik, /egy csurkás
hajú / aki még igen fiatal és láthatóan kezdő volt, ott téblábolt egyik
hangfaltól a másikig mintha valamit keresett volna. A fekete ruhás üres
tekintetű ember, mint valami alapos orvos ki féltve aggódik betegeiért, le-le
guggolva, komoly rezzenéstelen arccal, tudományos alapossággal vizsgálgatott
valamit az eszeveszett hangorkánban fejét be- be dugva az ordító elektronikus
sárkány torkába. Közben kb. két perc telhetett el. Még bírtam! Dermedten álltam
az ajtóban tágra nyílt szemekkel, mert most magamon érezhettem azt, amit csak
sejteni tudtam eddig, hogy mit élnek át fiatalok ezrei szombat esténként az
ilyen elektronikus rock oltárok előtt, nem csupán három percig - hanem 8-10
órán át
Szörnyülködve álltam e pokoli sokkhatás alatt. A menekülni próbáló hanghullámok
őrülten dübörögtek végig a termen, majd visszacsapódva az interferencia
törvényeinek megfelelően robbantak a csukott térben. Néha az volt az érzésem,
mintha a szívbillentyűim leszakadnának, sejtjeim pedig minden erővel
tiltakoztak és folyamatosan jelezték: KI INNEN . KI INNEN!!!!!
A szűnni nem akaró, le-le csapó hangrobbanásokat az időnként feltörő sátáni
sikoly tetőzte be és tette még félelmetesebbé! Recsegő - ropogó vad ütések
vibráltak körülöttem a levegőben és mint szédítő örvény újra és újra támadtak
minden lehetséges irányból és próbáltak lerántani a mélybe, mert ekkor már csak
illúziónak éreztem a talajt mint valami félelmetesen rettentő mélységet, amely
szédítően és vadul imbolygott körülöttem!
Ahogy ott álltam, riadt takarítónők szaladtak át előttem, s úgy tűnt mintha a
portásnő valamit kérdezni akart volna - de inkább meggondolta. Majd, /az
arcokból ítélve / elsős gyerekek próbáltak kitérni, a mindent elborító üvöltő
hangorkán elől és amennyire csak tudtak, a fal mellett próbálkoztak az
iskolából kitörni. Komoly felnőttek menekültek mellettem, / talán tanárok
lehettek, nem tudom /, csak sajnálkozó futó pillantást vetettek rám mint
idegenre- tanácstalan kérdezni akaró szemekkel, mint akik nem értik, hogy miért
állok itt és miért tűröm ezt még. Én csak álltam földbe gyökeredzett lábbal.
Amikor végre hátranéztem, a teremben láttam, hogy a gyerekeim próbáltak valamit
beszélni egymással, fél méterről kiabálva egymás fülébe. Majd mutogatni kezdték
nekem, hogyan hullanak a falra tűzött papírok a földre. Már nem bírtuk tovább,
gyorsan összepakoltunk, felöltöztünk és sietve jöttünk ki.
Így menekülhetett ki Lót is Sodomából hátra sem nézve, mert ami mögötte volt az
maga volt a pokol! Odakint, mi megmenekültek, zúgó fejjel zavartan néztünk
össze, mintha nem is ebből a világból valók lettünk volna. Vagy talán a világ
őrült meg körülöttünk? Valami történt odabent amit nem lehet megmagyarázni.
Valami szörnyűség fog történni mindazokkal, akik bármikor ilyen helyekre
vágyakoznak!
Nyíregyháza,
1996 szeptember
Gerle
a kereszten
Korán
indultam az iskolába, ahol tanítok. Szokatlanul hideg volt a reggel.
Azért
szeretek gyalog járni, mert így van időm átgondolni a napi programokat.
De
ezen a reggelen szomorú dolgok jöttek elém, talán a közelmúltban hallott sok
megrendítő hír miatt, melyeket a gyermekek mondtak el családjukról.
Mennyi
lelkileg sérült, beteg, depressziós, elhagyott ember él körülöttünk.
Milyen
hideg lett a világ, lelki értelemben éppen úgy, mint ezen a mai fagyos, csípős
reggelen. Biztonságra vágyunk, mégis hidegen, érzéketlenül és vakon rohanunk,
és valahova nagyon szeretnénk megérkezni, de nincs hova. Ezért tovább rohanunk,
de zaklatott, durva világunk folyton kivet magából. Valami biztos menedék
kellene.
Milyen
kevesen veszik komolyan Istent, Aki segíteni tudna.
A
szívekben a hit megfakult, a szeretet meghidegült, meghitt családokban is
meggyűlölik, elárulják egymást, a közöny uralkodik és hamis próféták vadásznak
a nyájra.
Hol
van a menedék, hol van a megoldás, amikor a romlás már mindent elborít?
Szomorúan,
gondolataimba merülve értem a templomhoz.
Szokásomhoz
híven mint mindig bepillantottam az udvarra, e nyugalmat árasztó, meghitt
templomkertbe, ahol egy kereszt áll.
A
havas kereszten éppen megpihent egy gerle.
A
dermesztő éjszakát a szabadban töltötte.
Ő
is fázott, mint én.
E
zord világból vágyott a nyugalomra, a békességre, a megpihenésre. A legjobb
helyen, a keresztnél találta meg.
Ő
tudta, hogy csak itt lehet felmelegedni!
Csak
a keresztnél van megoldás!
Mi
tudjuk-e már?
Trencsényi
L.
Nyíregyháza,
1994. december
*************************
SÍRÁS
AZ ISKOLAUDVARON
Az
egyik általános iskola tanévnyitóján, a nagy tülekedésben egy óvodás korú
kisgyerek elsodródott az édesanyjától. Amint tudatára ébredt a nagy bajnak,
hogy elveszítették egymást, kétségbeesetten sírni kezdett. Ekkor nagy kör
támadt körülötte, amitől még jobban megijedt. Néhány közelben álló szülő
feltalálta magát és próbáltak segíteni rajta: megsimogatták, nevét
kérdezgették, vigasztalták, de mindhiába. Ő csak tovább sírt
vigasztalhatatlanul.
Az
egész jelenet néhány másodpercig tartott, mert odarohant VALAKI, az EGYETLEN,
akinek a karjaiba bújva végre megnyugodhatott.
Ennek
a gyereknek a viselkedése jól példázza a mi sorsunkat annyi különbséggel, hogy
mi szégyellünk sírni, és úgy teszünk mintha minden rendben lenne körülöttünk,
pedig csak annyi a baj, hogy valójában mindannyian el vagyunk veszve. Néhányan
a mindentudó "idegenek" közül megszánnak ugyan minket és próbálnak
"jó" tanácsokat adni, csak éppen nekünk nem erre van szükségünk.
Nekünk
arra a VALAKIRE, arra az EGYETLENRE van szükségünk, Akinek a karjaiban végre
teljesen megnyugodhatunk.
Jézus
így hív magához:
"Jöjjetek
énhozzám mindnyájan,
akik
megfáradtatok, és meg vagytok terhelve,
és
én megnyugvást adok nektek.- Máté 11, 28
Ne
szégyelljük bevallani, hogy Jézus Krisztus nélkül reménytelenül elveszettek
vagyunk, mert ez az igazság.
Szükségünk
van az elrontott életünk borzalmas útvesztőjéből kivezető EGYETLEN ÚTRA,
a
képmutató hazug világban az EGYETLEN IGAZSÁGRA,
a
bűneink miatt megmérgezett életünkből a gyógyulásra, a VALÓDI, TISZTA ÉLETRE!
Mindezeket
csak Jézus Krisztus adhatja meg.
Fogadjuk
el gyermeki szívvel áldott ajándékait!
Jézus
mondja:
"Én
vagyok az út, az igazság és az élet:
senki
sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”
János
14,6
Trencsényi
L.
Nyíregyháza,
1994. szeptember 01.
*************************
KICSI
FECSKÉNK
Végre
megjött a várva várt tavasz.
Az
egyik napon egy fecskepár költözött az ereszünk alá.
Nem
kis munkával, de otthonosan berendezkedtek.
Mondhatni
nagyon békés, védett helyet találtak nálunk.
Rögtön
érezhették, hogy nem vagyunk idegenek egymásnak.
Hamarosan
megismertük, sőt meg is szerettük egymást!
Együtt
izgultunk a fészeképítéskor, a költéskor, a fiókák etetésekor,
Együtt
aggódtunk az esős időben, a forró napokon, a hétköznapi bajokon.
Együtt
sírtunk és együtt örültünk. Szinte egy családdá lettünk.
Időközben,
alig észrevehetően a fészek egyre szűkebbnek bizonyult.
Egy
napon aztán eljött a szárnyra kelés ideje is.
Ettől
kezdve felgyorsultak az események.
És
megjöttek a csípős szeptemberi hajnalok.
Sorra,
egyenként, egymás után menekültek el a kedves arcok,
De
ő MÉGIS kitartott.
Közben
egyre fagyosabbá vált körülötte a világ.
A
szeretett társak már mind-mind biztonságos távolságban jártak,
De
kicsi fecskénk még mindig nem gondolt az útra.
Kimondhatatlanul
egyedül járt vissza rendületlenül.
Valahogy
nem tudott megválni tőlünk.
Megdöbbentő
volt ez a ragaszkodás.
Mintha
csak dacolni akart volna mindennel és mindenkivel.
Egyszerűen
nem akart tudomást venni a veszélyről, a télről.
Már
komolyan aggódni kezdtünk érte, hisz puszta léte,
megélhetése
került veszélybe.
Pedig
mindenről tudhatott, hiszen eléggé jól értesült fecske volt.
Hallhatta,
hogy itt hamarosan befagynak a vizek és
jeges
szelek tépnek szét minden reményt!
Egyszerre
október lett.
Kicsi
fecskénk, még dacolt viharral, esővel, széllel, míg bírta
de..........egy
napon többé nem jött már vissza.
Soha
többé nem láttuk őt,
Szokatlan
fecske volt, végsőkig kitartó.
Azóta
csend van, fájdalmas csend!
Kimondhatatlanul
néma, mélységesen üres lett a Fészek!
Ezután
már soha senki sem fogja tudni megmondani,
hogy
a természet rendje ellenére
miért
kellett neki ilyen sokáig várni.
Vajon
viszontláthatjuk-e még egymást?
Trencsényi
L.
Nyíregyháza,
2000. október 17.
*************************
AZ
ÚR JÉZUSNÁL VAN ÉLETED MEGOLDÁSA!
Meggyőződésem, hogy: „Isten Igéje élő és
ható.” Zsidók 4,12 Csodálatos az, hogy Krisztus Evangéliuma minden korban menynyire
friss és mindig új marad, ma is dacol idővel, ideológiákkal. Életmentő szerepe,
életformáló ereje, pótolhatatlan hatása nélkül, egyszerűen nem lehet boldog,
kiegyensúlyozott, tisztességes életet élni!
Tisztelt
Olvasó!
Őszintén
szembe mersz-e nézni a tényekkel?
Tudd
meg, hogy nagy bajban vagy, ha....
1.
Ha már beletörődtél, hogy az ember, embernek farkasa!
2.
Ha már beletörődtél, hogy az az igazság, hogy nincs igazság!
3.
Ha már beletörődtél, hogy kihasználnak, becsapnak és megaláznak!
4.
Ha már beletörődtél, hogy a megalkuvóké és a sikerhajhászoké a világ!
5.
Ha már beletörődtél, hogy csak a mesében győz az igaz!
6.
Ha elhitted, hogy az életnek nincs értelme!
7.
Ha továbbra is elhiszed, hogy csak az ér-vényesül, aki lop, csal és hazudik!
8.
Ha továbbra is elhiszed, hogy mindenki korrupt és a pénz boldogít!
9.
Ha továbbra is elhiszed, hogy a technika és a tudomány mindenható!
10.
Ha továbbra is elhiszed, hogy a modern embernek mindent szabad!
11.
Ha továbbra is elhiszed, hogy a horror, thriller, pornó film gyártói jót
akarnak neked!
12.
Ha továbbra is elhiszed, hogy az alkohol, a drog és a disco és az óvszer a
megoldás!
13.
Ha továbbra is elhiszed, hogy: „…mert mindenki azt csinálja”, akkor az csak jó
lehet!
14.
Ha továbbra is elhiszed, hogy fegyverrel, és erőszakkal mindent meg lehet
oldani!
15.
Ha továbbra is elhiszed, hogy vannak olyan bűnösök, akik elkerülhetik a
büntetést
16.
Ha továbbra is elhiszed, hogy ma már senki sem hisz Istenben!
17.
Ha továbbra is elhiszed, hogy minden vallás hazudik és Jézus is csak egy
ember volt!
18.
Ha továbbra is elhiszed, hogy a halál után megszűnünk létezni!
19.
Ha továbbra is elhiszed, hogy senki sem szeret és mindenki csak ki akar
használni!
20.
Ha továbbra is elhiszed, hogy rajtad már az Isten sem segíthet!
Tudd
meg, hogy van megoldás!
Fordulj
most Jézus Krisztushoz, ha....
-
Ha érdekel egyáltalán az, hogy Isten mennyire szeret téged!
-
Ha szembe mersz nézni a Biblia igazságaival!
-
Ha érdekelnek a válaszok életed legfontosabb kérdéseire!
-
Ha még mindig kérdés számodra az, hogy miért is születtél?
Valakinek
nagyon fontos vagy!
Jézus
Krisztus érted is odaáldozta életét a kereszten!
Senki
sem szeret téged úgy, mint Ő!
Isten
éppen téged vár!
Siess
haza!
Jézus
mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg
vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Máté evangéliuma
11,28
Trencsényi
László
Nyíregyháza,
1999
