Az Úr Jézus Krisztus: "Meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: „Kövess engem! Az otthagyott mindent, felkelt, és követte Őt." Lukács 5, 27-28
Lévinek, - más néven: Máténak - ez a napja ugyanúgy indult, mint bármelyik más, mégis élete legfontosabb, legmeghatározóbb napja lett. A Biblia arról tudósít, hogy ezen a napon is ott ült a megszokott helyén a vámos asztalnál.
Az Úr Jézus meglátta,
megállt előtte, rátekintett
és ezt mondta neki:
„Kövess engem”!
Ez a kijelentés nem kérésként hangzott el, hanem
visszautasíthatatlan parancsként.
Ez ellenállhatatlan elhívás volt Isten részéről.
Az Úr Jézus nem kérte ki véleményét!
Nem kérte, hogy fontolja meg! (Nem történt döntésre hívás!)
Nem hagyott gondolkodási időt, hanem
ezzel a kijelentéssel annyit mondott Máténak, hogy „UTÁNAM”!
Az itáliai barokk egyik kiemelkedő festőjének, Caravaggionak van egy döbbenetes hatású festménye, melynek címe: Máté elhívatása.
A vámos asztal mellett több ember ül.
A szoba ajtajában ott áll az Úr Jézus és kezével rámutat valakire.
A kézmozdulatok önmagukért beszélnek és némán prédikálnak.
A csodálkozó Máté kezével önmaga felé mutat,
mintha azt kérdezné, hogy: Én? Miért éppen én?
Ez a hívás nekem szól?
Uram valóban rám van szükséged?
Én csak egy megvetett, megbélyegzett, kitaszított bűnös ember vagyok, akit senki sem szeret!
Éppen én kövesselek téged? Én méltatlan vagyok erre!
***
Az evangélium egy tőmondatban tudósít erről:
„Otthagyott mindent, felkelt és követte Őt!”
Máté élete ettől a pillanattól kezdve teljesen megváltozott.
Az Úr Jézus ellenállhatatlan hívó szavára hajlandó volt azonnal otthagyni mindent.
Mindent, ami régi, az egész múltját.
Mindent, ami életében Krisztus nélküli volt.
Ott és akkor tulajdonképpen az egész bűnös, elrontott életét lezárta.
A változás teljes volt és tökéletes.
„Otthagyott mindent, felkelt és követte Őt!”
Ezen a napon minden eldőlt Máté életében.
Belépett életébe, elérte, sőt utolérte őt az Isten üdvözítő kegyelme.
Beragyogott az ő sötét, zárt, szűklátókörű világába a mennyei világosság.
Emberi terveit, elképzeléseit, számításait, addigi egzisztenciáját keresztülhúzta a menny Ura.
Az Úr Jézus megjelenése Máté életében:
döntő és meghatározó volt,
életformáló hatása volt,
életre szóló –örökéletre szóló- változást eredményezett.
A Biblia ezt teljes odaszánást, életváltozást nevezi megtérésnek.
Igent mondani az Úr Jézusnak, és érte MINDENT elhagyni.
A megtért ember Krisztusban, nemcsak sokat,
vagy nagyon sokat, hanem MINDENT megkapott.
„Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta,
hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róma 8,32)
Így kell az Úr Jézust követni!
Ebben az Igében Jézus Krisztus áll meg mellettünk a Szentlélek által!
Nem kérdez, nem vádol, nem tesz szemrehányásokat,
nem vizsgáztat, hogy méltóak vagyunk-e vagy sem,
hanem szelíd hangján egyszerűen csak hív.
Az Ő hívása ma is ellenállhatatlan isteni parancs!
Nekünk is ugyanazt mondja:
„Kövess engem"!
Boldog ember az, aki mer és tud felállni régi életéből, elhagyva mindent (becsukva a boltot),
lezárva a régit, megtagadva a bűnt,
hogy újat kezdhessen Jézus Krisztussal.
„Már keresztem vállra vettem, S ÉRTED MINDENT ELHAGYOK.” (426 dicséret)
Tudjuk, hogy az Úr Jézus követése: MEGBÁNHATATLAN!
Jézus Krisztus nemcsak Megváltónk akar lenni, hanem életünk Ura is, mégpedig oly mértékben, hogy egyetlen kis területét sem vonhatjuk ki uralma alól.
A megtért ember tisztában van azzal, hogy ő Isten választottja.
Az ilyen embert a hála lelkesíti, hogy az őt mindhalálig szerető Urának mindenben rendelkezésére álljon és hasznos lehessen.
Ha megtért embernek valljuk magukat, akkor meg vagyunk győződve arról, hogy Istennek terve van a mi egyszerű,
mások szemében talán lenézett, megvetett életünkkel,
mert az Ige szerint drágák vagyunk az Ő számára!
„Mert aki titeket bánt, az Ő szeme fényét bántja.” (Zakariás 2,8)
Kövessük Őt hűségesen, mindhalálig.
Nem fogunk csalódni.
Trencsényi László
lelkipásztor
Budapest, 2021. március 14.
