Így szól az Úr:

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” Zsoltár 46,11

Isten előtt elcsendesedve bízzuk életünket

újra és egészen Krisztusra!

„Jézus legyen jelszavunk,

midőn egy új évbe lépünk.

Jézus neve pajzsunk,

mellyel harcol s győz is népünk.

Kössünk vele szent frigyet.

Bölcsességre Õ vezet.

- Jézus téged nem hagyunk,

ez évben is téged kérünk:

Te légy hajnalcsillagunk,

Te légy a mi bölcs vezérünk.

Akkor áldott lesz utunk,

szép célunkhoz eljutunk."

Szikszai Béni: HAMIS FÉNY

A hamis karácsonyi ünneplésekre

     Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy sokakban botránkozást kelt az, amit most írni akarok. Mégsem tehetek mást. Hamis fény a karácsonyi fény, mely a kivilágított karácsonyfákról árad ki a világba. Hamis, mert elrejti az igazi Világosságot. A karácsonyfa gyertyák csak magukért égnek. A karácsonyi öröm csak magunkért van. Annak, akinek nevében és dicsõségére csináljuk, semmi köze nincsen hozzá.

Régen hallottam valakitõl, hogy diákkorában volt egy tanáruk, akit nem becsültek kellõképpen. Mikor azonban névnapja elérkezett, nagy ünneplést csaptak neki. A tanárban volt annyi úri becsület, hogy az ünneplést visszautasította, nem fogadta el. Orcátlanság volt a diákok részérõl az ünnepség, és orcapirító lett volna elfogadni a tanárnak tõlük.

Nem orcátlanság-e részünkrõl a karácsonyi ünneplés? Nem gondolod-e orcapirítónak Jézus részérõl elfogadni ezt az ünneplést?  Hát meggyõzõdésem szerint nem is fogadja el. Karácsony ünneplésünkhöz csak annyi köze van, mint viszálykodásainkhoz, "elnézi haraggal".

De valójában karácsony ünneplésünk nem is neki szól. Karácsonykor magunkat akarjuk megajándékozni örömmel. Van egy szólás-mondás, hogy "egyszer esik esztendõben karácsony". Nálunk, ha a kutyának valami jó étket adnak, azt szokták mondani: "hadd legyen neki is karácsonya!" A karácsonyban tehát csak testi örömöket keres a mai "keresztyénség". Az a meggyõzõdésem, nem véletlen, hogy az elsõ keresztyének nem ünnepelték meg a karácsony ünnepét. Nincs is semmi szertartásbeli gyökere. A húsvét, a pünkösd még csak bír bibliai gyökérrel, de karácsony ünneplésünkben több a külsõség, mint a lélek, több a test, mint a szellem, több az istencsúfolás, mint az istentisztelet.

Kérdezzétek meg a fényesen kivilágított karácsonyi termekben: Hol van Jézus? Kérdezzétek meg bárhol, ahol karácsonyfát gyújtanak, hogy: Így imádjunk-e téged? A válasz bizonyosan ez lesz: Az égi madaraknak van fészkük és a rókáknak barlangjuk, de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtania. A másik kérdésre pedig így szól: Az Isten Lélek, és akik õt imádják, szükség, hogy Lélekben és igazságban imádják. CSAK ember Fia kér szállást, istenség igényével lép fel e világgal szemben, hiszen mint Isten Fiát nem fogadhatja be õt az egész teremtettség se, de mint ember Fiának nincsen helye e világban.

Rókabarlangok vannak, bûnfészkek vannak, de Jézus számára nincsen hely. A hamis fény eltakarja az igazi világosságot. Csendes, elcsendesedett szívvel kellene megállnunk az isteni kijelentés, a testté lett Ige elõtt, megalázkodott szeretettel hódolni Annak, aki váltságunkért testet öltött. És mi lótunk-futunk, fenekestõl felforgatunk mindent, nagy hûhót csapunk, hogy ünnepeljük saját magunkat. Megrendülten kellene eltakarnunk orcánkat, hogy jaj nékem, elvesztem, mert a szentség Urát látták az én szemeim, és mi öntelt gügyögéssel hajlunk egy jászolbölcsõ fölé. A vakító világosság láttára megdöbbenve kellene látnunk sötét foltjainkat, melyek olyanok, mint a párduc foltossága (emberi erõvel nem változtathatók) (Jer.13:23)., mi pedig orcátlanul, a viaszgyertya kormozó lángjával világítgatunk orcájába.

Ha valamikor, most idõszerû a kijelentés: "Gyûlölöm, megvetem ünnepeiteket." Ha valamikor, akkor ma ideje volna, hogy karácsonyi gyertya helyett magunkat zsákban és hamuban megalázva járulnánk elé, kiáltozva, hogy :"Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek!" Az a meggyõzõdésem, hogy a ma élõ keresztyének, ha élnének, azzal ünnepelnék a karácsonyt, hogy karácsony estén sötét maradna az ablakuk, és szívüket megalázva várnák a világ Világosságát." Ha pedig nem, akkor a Szentlélek zokogni fog a rejtekhelyeken, a kiûzött Jézusnak újra nem lesz helye az általa és reá nézve teremtett világban.

Ti ünnepeljetek, én majd sírni fogok! Ti örüljetek önmagatokban, én majd szomorkodom egyedül! Ti vigadozzatok, majd én gyászolok! Hangozzék fel vidám kacagásotok, majd az én orcámon aláperegnek a könnyek!  Ünnepeljetek! Ünnepeljetek!  Én szomorúan megyek!

Szikszai Béni

( Mustármag 1941. december)

Fekete István:
EGY
 Egy küszöb, kopott, ritkán járják,
 Egy tölgyfa-ajtó, erős, barna...
 Egy kilincs, hajlott, halkan nyíló,
 Egy lábtörlővas, régibb fajta.
 Egy szoba: csupa kedves árnyék,
 Egy ágy - fekvéskor megnyikkanó -
 Egy lámpa: derűs sárgafényű
 S egy öreg asztal, persze: dió...
 Egy képen ködös őszi-tájék,
 Egy ablak mely nem néz, csak lát...
 Egy szék, ívelt sima karfájú,
 Egy kályha s hozzá parázslapát.
 Egy kutya: komoly házőrző
 - Bár nincs mit őriznie soha -
 Egy macska is, hogy doromboljon
 S ne unatkozzon a nagy kutya.
 És egy árva szomszéd is lehet!
 Csak annyit tudjon, hogy ott vagyok
 És megtaláljon álmomban békén,
Megtaláljon
ha meghalok.

Rainer Maria Rilke:

Te a jövő vagy...

Te vagy a folyton változó világ,

ki a sorsból kiharsansz szabadon,

csak selypítgetnek panaszok, imák

és ismeretlen vagy, mint a vadon.

Te a dolgoknak mélyült mélye vagy,

mivoltodat némán elhallgató,

és másnak lát a földön minden agy,

hajónak part vagy és partnak hajó.

Nyugalmat találtok a lelketeknek, mert az én igám jó és az én terhem könnyû. 
(Máté 11,29-30)

A Megváltó felüdíti a fáradt, megterhelt lelket. Így megújulva kész arra, hogy felvegye igáját és az Õ iskolájába járjon, s ezen az úton új felüdülésre és mély, belsõ nyugalomra talál. A szív békessége a bûnbocsánat kegyelmén nyugszik. Ezt megtartanunk azonban csak engedelmesség és a bûn mind teljesebb legyõzése révén lehet. Amint engedünk a gonosznak, megzavarja békességünket, és azt csak újabb összetörés és Jézus vére erejének új megtapasztalása által lehet ismét elnyerni. De addig nem tökéletes a békességünk, amíg Isten akaratával belsõleg nem vagyunk teljesen egyek. Például valamit nem akarunk elfogadni, ami terhes, bensõnk ellenkezik, fellázad. Mi ennek a következménye? Belsõ nyugtalanság, békétlenség. Egy darab poklot hordozunk magunkban. A menny viszont Isten akaratával való harmónia. Minél jobban elõre haladunk Jézus iskolájában, annál mélyebb békesség lesz úrrá bennünk.

Mindaddig, amíg nem tanultuk meg énünket igényeivel és jogaival együtt félreállítani, könnyen ingerültek és érzékenyek vagyunk, magunknak és másoknak sok gyötrelmet és nyugtalanságot szerzünk. Lelkünk nyugalma olyan mértékben nõ, amilyen mértékben megtanulunk elfeledkezni önmagunkról.

Hát vajon a világias gondolkozás, a pénz titkos szerelme nem hoz-e egy sereg gondot magával? Mennyi kapkodás és izgalom követi azokat! Minél inkább magunkévá tesszük Jézus mennyei gondolkozását, annál mélyebb a békességünk.

Carl Eichhorn :: Isten Műhelyében

Az új élet

A hitetlen ember élete a világban zajlik le és énje körül forog.

Tápláló forrásai idelent vannak, céljai földiek.

Egész életük a birtoklásért folytatott hajszában merül ki.

Ha elveszti pénzét vagy javait, az életnek nincs többé vonzóereje számára.

Az emberek elõtt való tekintély és elismerés körül forog minden.

Ha ezeket elveszíti, mindent elveszített. Sokan véget vetnek ekkor életüknek.

Ahol szeretetünk, törekvéseink, gondolkodásunk és gondjaink szálai összefutnak, ott van az életünk.

A hit bensõséges kapcsolatba hoz minket Krisztussal. Úgyszólván beleplántálódunk az õ életébe és szoros kapcsolat teremtõdik közte és köztünk. Részesei leszünk nemcsak az õ életének, hanem halálának és feltámadásának is. Énünk, mely eddig központi helyet foglalt el, vele együtt a keresztre kerül és meghal. - Krisztus csak a kegyelmet találtak szívében él és uralkodik az eddigi óemberük helyett.

Az újjászületett ember nem maga él többé, hanem Krisztus él õbenne.

Önszeretetünk helyét

az a szeretet váltja fel,

mely nem követelõdzik, hanem ad;

nem uralkodik, hanem szolgál;

nem élvezetekre tör, hanem lemond.

Akkor élünk igazán, ha Krisztus lett az életünk központja és hajtóereje.

„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. „

 (Galata 2, 20)

Carl Eichhorn: Isten Műhelyében

„A MI BETEGSÉGEINKET VISELTE, A MI FÁJDALMAINKAT HORDOZTA. 

MI MEG AZT GONDOLTUK, HOGY ISTEN CSAPÁSA SÚJTOTTA ÉS KÍNOZTA.

PEDIG A MI VÉTKEINK MIATT KAPOTT SEBEKET, BŰNEINK MIATT TÖRTÉK ÖSSZE.

Ő BŰNHŐDÖTT, HOGY NEKÜNK BÉKESSÉGÜNK LEGYEN, AZ Ő SEBEI ÁRÁN GYÓGYULTUNK MEG."

Ézsaiás 53, 4-5

***

„…..Tömeg-zúgás indult a hegy tövében.

VALAKIT hoztak.

Annyi bánatot…

nem látott még ember szemében.

Rikácsoló, kaján szó hullt:

"A mester!"

Vetélkedő gúny vágott rá:

"Király!"

És a kereszt

megtelt egy szőke testtel.

Karján végigfutott a vér, az omló,

s a szegre-sujtó kalapács nyomán

végigfutott

a borzongás a fán ….„

Áprily Lajos

Életböjt

É L E T B Ö J T

„Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor

még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.

Minekutána azért most megigazultunk az õ vére által, sokkal inkább

megtartatunk a harag ellen õ általa.” Róma 8,9

 

É L E T B Ö J T

Ebben a tavaszi időszakban gyakran hallunk a böjtről, szigorú ételtilalmakról, de azt már egyre kevesebben tudják, hogy böjtkor az Úr Jézus értünk vállalt szenvedéseire emlékezünk.

Jézus is gyakorolta a böjtöt.

Számára ez elvonulást jelentett a világtól,

meghitt együttlétet az Atyával és felkészülést

a nagy feladatra.

Ma, hogyan böjtölnek a keresztyének,

akik az örök életre akarnak felkészülni?

Feltétlenül az Ézsaiás 58-ban kijelentett útmutatás világosságában.

"Nekem az a böjt tetszik" mondja az Úr:

"amikor leoldod a bűnösen felrakott bilincseket,

szabadon bocsátod az elnyomottakat" Ézsaiás 58,6

Nézzünk szokásainkra!

Bilincseket nemcsak másokra rakhatunk, hanem bizony magunkra is. Elképesztő milyen megkötözöttek vagyunk Isten nélkül. Gondoljuk át, hogy rendben van az életvitelünk? Jézusért, aki életét adta értünk a kereszten, miről tudunk lemondani? Nézzük a mai bilincseket: hitvány Tv műsorok, igénytelen könyvek, brutális video filmek, szennylapok, ördögi zene, züllött szórakozóhelyek, babonaságok, gonosz szenvedélyek, stb.

"... ha nem beszélsz álnokul." Ézsaiás 58,9

Nézzünk a szánkra!

Azt hiszem, ebben a tekintetben mindenkinek van mit levetkőznie! Haladéktalanul vizsgáljuk meg, hitünk értékmutató és ellenőrző szűrőjén beszédünket, durva szavainkat, az istentelen világból észrevétlenül átvett szlogeneket, megfontolatlan, sebző kijelentéseinket.

" ...ha kenyeret adsz az éhezőnek." Ézsaiás 58,10

Nézzünk a kezünkre!

Ebben a mai szeretetlen és értékorientált világban, ahol csak kapni szeretünk,- bármilyen hihetetlenül is hangzik, meg kell tanulnunk adni is. A krisztusi lelkület azt diktálja, hogy meg kell tanulnunk látni is. Szeretetből meglátni a rászorulót, és készen lenni bármikor a segítésre. Isten Lelke által mindez lehetséges, mert szabadok lettünk rá!

Tudjuk azt, hogy Szentlélektelenül képtelenek vagyunk a helyes böjtre, az önmegtartóztatásra, a szeretet gyakorlására.

Ne feledjük, a megtérés mindig életböjttel folytatódik, és egy életszentségben kiteljesedik. Törekedjünk a szent életre, mert aki erre nem képes az elbukott a keresztyén élet alapvizsgáján.

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

*  *  *

Angelus Silesius:
A megigazult bűnös


Az ördög rabjaként vonultam és pórázon…
S mert nagy volt, egyre csak bűzlött hiúságom.
A mélység volt közel. Ijesztett a zátony.
Állatként éltem én, és nem volt Istenem.
Árnyék valék csupán, halott, bár eleven.

De Krisztusban, ímé, eljött feltámadásom!
Élővé tett szava, láncom kettétörött.
Szabad vagyok, szabad, futnak az ördögök.

Buzgó szívem csupán Istent keresi mától.
Magam Neki adom. Bármit tesz is velem
Itt lenn vagy odafenn, jónak értékelem.
Csak őrizzen meg ő az újabb elbukástól.

 

 

 

ELSŐ SZERETET

ELSŐ SZERETET

"Az a panaszom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.
Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg!-
Jelenések 2,4-5

Jézus első levele Efezusba íródott, abba a városba, melyben az Úr hatalmasan munkálkodott apostolai által, és a csodálatos ébredést, tettek követték.
Jézus nevéért fáradoztak és viselték a terhet, de közben "valamit- nagyon elveszítettek.
Ezért üzen az Úr nekik, és figyelmezteti őket a legfontosabbra, az első szeretetre!
Így van ez ma is, az Úr Jézus ismeri mai gyülekezeteit is.
Azt mondja ebben a levélben, hogy közöttünk jár a gyertyatartók között és kézben tart, tehát naprakészen ismer minket. Ezért mondhatja így ma is nekünk:
-Tudom a te dolgaidat- ez azt jelenti: ismerlek, naponta vizsgállak, kézben tartalak ".szüntelenül előttem vannak falaid-

Jézusnak ez az üzenete figyelmeztetés, de egyben öröm is, mert nincs jobb hely, mint amikor az áldott Isten kezében lehetünk! Ott jó lenni egyedül az Ő gyermekeként, és tőle mindig feltétel nélkül kell elfogadnunk a figyelmeztetéseket is!
Van-e ma az Úrnak panasza ellenünk?
El lehet-e mondani rólunk is, hogy a legfontosabbat veszítettük el?
Ó ez fáj az Úrnak leginkább, ha megerőtlenedik a lángoló hit a szívünkben.
Ha oda az olvasztó hevület és a legnagyobb szeretet a KRISZTUS ÁLDOZATA elhalványodik szemünkben!
Ilyenkor a Krisztus hit már csak egy üggyé silányul, és a templomba járás megszokásból történik. Az imádság erőtlenné, a Biblia olvasása teherré, a bizonyságtétel pedig kényszerré válik! Mert valami nagyon elveszett!

Tudjuk, hogy ezen a földön mindent elveszíthetünk: gyermeket, szülőt, hitvestársat, barátokat, pénzt, vagyont, egészséget, stb.., de ha a Krisztus szeretetét elveszítettük, akkor semmink sem maradt, mert a mi számunkra az "ÉLET KRISZTUS-!
Nélküle koldusok, szegények, szánalomra és halálra méltóak lennénk!

Jézus ma téged akar ébreszteni!
Ne vessz el, ne halj meg! EMLÉKEZZ!
Emlékezz most arra, hogy honnan estél ki, honnan-milyen mélységből szabadított meg az Úr! Hova kellett mennie érted!
Nézz a Golgotára és szeress, ha tudsz még szeretni, de csak azzal az első szeretettel szeress, ahogyan először rádöbbentél arra, hogy érted állt a kereszt és bűneid meg vannak bocsátva!
Térj meg hát, jöjj vissza, hogy élhess örökké, és többé el ne veszítsd a LEGDRÁGÁBBAT!
T.L.