A SZÉLES ÚTRA születtünk!
Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Máté 7,14) Ebben az Igében az Úr Jézus Krisztus kétféle életútról, életvitelről beszél. A keskeny, a krisztusi út az Életre visz. Ezt az utat keresni kell és csak a szoros kapun át lehet belépni.
A szoros kaput csak kevesen találják meg. Csak kevesen vállalják a megszentelt krisztusi életvitelt, a keresztet és az ezzel járó szenvedéseket. De mind boldogok, akik megtalálták a keskeny utat, és hálás szívvel boldogan haladnak rajta egészen a célig.
Tény az, hogy a bűn miatt minden ember a SZÉLES ÚTRA születik.
Mindannyiunk számára ismerős az az életstílus, ami ott található.
A széles úton folyamatosan széles tömeg hömpölyög, minden zavaros és igen nehéz rajta tájékozódni.
Ott nincsenek evidenciák, ott minden bizonytalan, minden relatív.
Ott a jót rossznak mondják és a rosszat jónak.
Ott nincs tekintély, és nincsenek tekintettel egymásra az emberek.
Ott nincs hit, nincs remény, nincs szeretet, nincs áldás, mert ott nincs jelen Isten.
A széles úton farkastörvények vannak, és az ököljog uralkodik.
Ott gátlástalanul tombolnak a szenvedélyek.
Ott dominál a siker, a szerencse, a mámor, az érzékiség, a testiség.
Ott természetes az irígység, a gyűlölet, az erőszak, a kegyetlenség.
Ott szüntelen romlás van és morális válság.
Ez az út a romlás útja, ott mindent szabad, ott nincs törvény, nincs erkölcs, nincs tisztesség, nincs kontroll.
Ott minden összekeveredik és összefonódik.
Ott folyamatos a megtévesztés, a jó és a rossz összemosása, egymás átverése.
Keveredik a tudomány a tudománytalansággal, a törvény a törvénytelenséggel.
Keveredik a hit a hiszékenységgel, a tiszta tanítás hamis tanítással és a babonasággal.
Ott folyik a nagy keverés, a megtévesztő hitetés, hogy higgyenek a babonaságban, szerencsében, álmokban, misztikus látomásokban, pogány hiedelmekben, (nép)szokásokban, hagyományokban, okkult dolgokban, stb! De mindez csak azért, hogy az emberek a lelkükkel, az üdvösségükkel ne törődjenek.
Láthatjuk a két út között az –ég és föld- különbséget.
A legjelentősebb különbség mégis az út végén derül ki.
A széles út a kárhozatba visz, ahol az örök szenvedés várja őket.
A széles úton erről senki nem tájékoztatta őket, ezt nem reklámozták, ez nem volt kiírva sehol.
Ha valaki nem figyel Isten hívó szavára, csak az út végén fogja megtudni, hogy hova is érkezett valójában, és akkor már túl késő, nem lehet segíteni rajta.
A Szent Biblia arra figyelmeztet minket, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy melyik úton járunk!
Isten országa, az üdvösség-e az úti célunk, vagy a kárhozat, az ítélet, a veszedelem?
Az örök élet, az üdvösség lehet, hogy sokaknak nagyon is szimpatikus, de az odavezető szoros kapu és keskeny út már nem, mert az hitkomolysággal, kereszthordozással, fájdalommal, sok tövissel, szenvedéssel, súlyos felelősséggel és lemondással jár.
***
Az emberiség úgy viszonyul ehhez a lehetőséghez, mint egy utazáshoz.
Az „üdvösség vonata” ma még ott várakozik az állomáson és várja az utasokat, várja az indulást.
Vannak olyanok, akiket ez nem érdekel.
Mások talán jegyet is váltanak, de meggondolják magukat és mégsem szállnak fel.
És olyanok is vannak, akik az utolsó pillanatban késik le.
Aki majdnem elérte a vonatot, az LEKÉSTE.
Aki majdnem átment a vizsgán, az MEGBUKOTT.
Aki majdnem szabad lett, az továbbra is RAB MARADT.
Aki majdnem túlélte a betegséget, az MEGHALT.
Aki majdnem megtért, az MEGTÉRETLEN MARADT.
Aki majdnem Krisztusé lett, az a sátáné MARADT.
Aki majdnem Krisztus mellett döntött, az ELLENE SZAVAZOTT.
Aki majdnem belépett a szoros kapun, az a SZÉLES ÚTON MARADT.
Aki majdnem hívővé lett, az HITETLEN MARADT.
Aki majdnem keresztyén lett, az NEM LETT KERESZTYÉN SOHA.
Aki majdnem üdvözült, az ELKÁRHOZOTT!
Hisz, ha valami csak majdnem történik meg, az valójában EGYÁLTALÁN NEM TÖRTÉNIK MEG!
Életbevágóan fontos kérdés tehát, hogy beléptünk-e már a szoros kapun, vállalva a keresztet is?
Ott van-e már a helyünk a keskeny úton, a menny felé haladók között az Úr Jézus Krisztus szent gyülekezetében? Legyen most számunkra bátorítás, hogy ma még tart a kegyelem, ma még nem késő! Használjuk ki ezt a lehetőséget, mert, ahogy Kálvin fogalmazott: "Amíg halljuk az Úr szavát, mellyel hív magához, addig a mennyek országába, - mintegy nyitott ajtón át- még beléphetünk".
Bizalmamat Krisztusnak szent vérébe vetem.
Örök, igaz javamat csak Benne lelhetem.
E földi, gyarló létben érdemem semmi sincs.
Mit Krisztus szerzett nékem, az, az csupán a kincs!
Budapest, 2021. április 11.
Trencsényi László
református lelkipásztor
