Lelki jégkorszakban élve

Mindennapi békességünk forrása

A BÉKESSÉG megléte mindig is nagy értéknek számított, mégis ez ellen vétkezünk talán a legtöbbet. Hiába beszélünk oly sokat lelki, társadalmi vagy politikai békéről, ennek ellenére nem lett jobb a világunk, se békésebb. Mi magunkon is sokszor megdöbbenünk, hogy mennyire békétlenek, türelmetlenek, könyörtelenek tudunk lenni másokkal, de sokszor szeretteinkkel szemben, sőt még önmagunkkal szemben is.

Tudjuk, hogy a Biblia nem szépíti az emberekről alkotott képet. Többek között ezért állítja rólunk ilyen leplezetlenül az igazságot:
"Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt....-
Kolossé 1,21

Igen, ilyen tragikus a helyzetünk Isten nélkül!
Ø ELIDEGENEDETTEK
Ø ELLENSÉGES GONDOLKOZÁSÚAK
Ø GONOSZSÁGOT CSELEKVŐK
Azért halmozzuk napról-napra a bűnt, mert békétlen szívünkben állandó harcban állunk Istennel. Amíg az ember számára idegen fogalom az Isten békessége, addig kényszerpályán van, és önmaga próbál produkálni valamit, napi kompromisszumokat kötve a világgal, hogy egyáltalán létezni tudjon. Mivel pontosan tudja, érzi, hogy a belső békesség hiányában a szívében csak káosz van, és folyamatos harc dúl.

MILYEN AZ ÉLET ISTEN NÉLKÜL?
1. Megbolydult, felfordult élet
Ha Isten békessége nem kell, akkor marad az örökös nyugtalanság, az állandó felkorbácsolt életritmus, a sértések, bántások állandó feszültsége, a stressz, a zaklatottság, melyek nyomása alatt csak őrlődni lehet.
2. Terméketlen, öncélú élet
Ha Isten békessége nem kell, akkor marad az egocentrikus, a külvilág felé zárt, érzéketlen élet. A békétlen ember soha nem éri utol önmagát, soha nem jut munkája végére, mert önmagának él és már pihenni, megállni sem tud igazán, mivel a soha nem elég szédítő örvénye húzza egyre lejjebb.
3. Letargikus élet
Ha Isten békessége nem kell, akkor kitapintható a lelki válság, az érzelmi sivárság, és hamarosan megjelennek a kiégés jól ismert jelei. ( Hazánkban a depresszió szinte már népbetegséggé vált.) Persze istentelen gyógymódokban, pótszerekben éppen van elég! Ilyen esetben a hiszékeny ember kapkod fűhöz-fához s így teljes kiszolgáltatottságában könnyen játékszerévé válhat gonosz erőknek.

Olyan ez, mint egy hatalmas völgyzáró duzzasztógát, melynek betonfalán a nagy nyomás következtében hajszálrepedések jelennek meg, és már kezd átszivárogni a víz. Mindenki tisztában van vele, hogy ekkor már a legnagyobb őrültség volna azt takargatni, szépítgetni, kozmetikázni. Ekkor már csak egyet lehet tenni: menekülni kell!

VAN MEGOLDÁS!
A Biblia szerint minden elkövetett bűnnek van következménye, mert a bűn zsoldja: halál! Nem lehet tehát senkinek békessége addig, míg a bűn kérdése nincs rendezve!
Tudjuk e mi a békétlenségünk legfőbb oka?
Az, hogy kizárjuk életünkből a Békesség Fejedelmét, Jézus Krisztust. Hogy bűneink árja el ne borítson minket, ma még odamenekülhetünk HOZZÁ, az egyetlen védett helyre!
NINCS MÁS MEGOLDÁS!
NINCS MÁS MENEDÉK!
Jézus Krisztus mondja: "Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.- János 14,27
Valóban csoda az, hogy mi még élünk! Ez Isten nagy kegyelmének a jele! Bűnbánattal, imádságban, valamennyien megvallhatjuk:

Bocsásd meg Uram, hogy én is elidegenedett ember voltam, hogy én is ellenséges, gyűlölködő voltam veled szemben, hogy én is minden gonoszságra fogékony voltam. Mi lett volna velem nélküled? Köszönöm, Úr Jézus, hogy megmentettél, és Te lehetsz az én Békességem!

JÉZUS KRISZTUS HELYREÁLLÍTOTTA
KAPCSOLATUNKAT AZ ATYÁVAL!
Az Úr Jézus Krisztus, a Békesség fejedelme által Istentől készített megoldást kaphatunk életünk minden gondjára-bajára!
Jézus Krisztus a kereszten meghozott áldozatával olyan békességet szerzett, amely minden értelmet felülhalad, melyben megnyugszik a zaklatott lélek, amelyben ellenállhatunk minden viharnak, amelyben lecsendesednek körülöttünk az élet vad hullámai.
Jézus Krisztus által az egyetlen MEGOLDÁS, a valódi BÉKESSÉG érkezik, mivel Őt azért küldte hozzánk e földre az Atya:

" ...hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkozásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.- Kolossé 1, 20-22

Jézus Krisztusnak a kereszten kiontatott vére által bűnbocsánatban részesülhetünk és a Benne való hit által befogadást nyerhetünk a mennyek országába.
"Jézusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.-1 János 1,7

A BÉKESSÉG FORRÁSÁNÁL
A legcsodálatosabb Istentől kapott lehetőségünk az, hogy akár ma is létrejöhet az állandó, meghitt, élő kapcsolat a Békesség Fejedelmével az Élet Forrásával, Jézus Krisztussal! Boldog ember az, aki befogadja őt a szívébe!
Jézus mondja:
" Aki abból a vízből iszik, amit én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne- János 4,14
"Aki hisz énbennem, ahogy az írás mondja, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek- János 7,38

Soha ne hagyjuk el az élő vizek forrását, az éltető Igét, amit az Úrtól folyamatosan kapunk. Naponta ápolva vele a lelki kapcsolatot, engedjük, hogy Lelke által színültig megtöltsön az Ő mennyei békességével, mert csak így fogjuk tudni azt másoknak is továbbadni! Csak így válhat életünk alkalmas eszközzé, szeretetet, örömet, békességet sugárzó életté!

"Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak." Máté 5,9

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

A legdrágábbat adta érted!

A valódi boldogságra vágyóknak

A szeretet ellen nincs orvosság!

Kik a keresztyének?

Krisztus az életünk!

Fogadalmaink

A bizonyságtétel szabályairól

„Kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét,

hogy megismerjétek őt.” Efezus 1,17

ANGELUS SILESIUS:

Könyörgés a Szentlélekhez

Szentlélek! Fõ jó! Szent neved

Borítsa lángba szívemet!

Tüzednek édes lángja fennen

Lobogjon vígan én felettem.

Ébresszen bennem szent kegyed

Szerelmes, élõ, nagy hitet!

Világíts át, Te, drága Fény,

Nehogy sötétben haljak én.

Te szent árnyékod hûvösítsen,

Hogy idegen tûz ne hevítsen.

Szívemnek kertje élni fog,

Ha hull rá égi harmatod.

Fõ Vigasz, várom jöttödet,

Csókold életre lelkemet.

Ajándékaid, mint a tenger,

S Nélküled koldus csak az ember.

Itt van szívemnek kelyhe, Te

Pünkösd borával töltsd tele!

Add, ha parancsod megjelen,

Katonaként én megtegyem.

Te jó tanácsod hadd vezessen,

Különböztessek jól, helyesen.

Szent értelmedet ha adod:

Felismerem akaratod.

Arany folyam vagy, Bölcsesség,

Szerelmed csókja bennem ég,

És így a szívem tudja, érez:

Milyen jó vagy Te és mily édes.

Szemem mindig csak Rád tapad::

Igazság Lelke csak Te vagy!

Megígérted, jó Jézusom:

E vendéget én megkapom.

A szívem várja vágyva, halkan,

Õt várja ez az üres barlang.

Boldog lesz, majd ha áldva jõ:

Örökre nálam marad Õ!

(Ford:Szénási Sándor)

HOGYAN JÁRJUK AZ EMMAUSI UTAT?

Olvasmány: Lukács evangéliuma 24,13-35

Vitathatatlan tény, hogy minden hívő ember az „emmausi" utat járja, csak az nem mindegy, hogy kivel és hogyan: csöndesen, lehangoltan vagy vitatkozva, lázadozva.

Voltak alkalmaink! Sok-sok „Lelki Oázisnak"nevezett alkalom! Próbáltunk minden feltételt biztosítani. Mutattuk az irányt! Mindig a Biblia volt az iránytű! Sokszor találkoztunk, megálltunk egy-egy hétre, majd szinte úgy, ahogy jöttünk, indultunk szomorú ábrázattal tovább. De sokszor tűnt úgy, hogy sietősen feledve van a hirdetett Ige! Lecsengett, leállt a szív „hevült, föllángolt, gerjedezett öröme"- kihunyt, mintha mi sem történt volna. Mintha azok a tanítványok, békésen nyugalomra tudták volna hajtani a fejüket ott, azon az éjszakán Emmausban. Nem ez történt!

Azokhoz a szomorú tanítványokhoz az Úr Jézus tudatosan csatlakozott. Ő jól tudta, hogy nem csak az volt a probléma, hogy „látásukat valami akadályozta", hanem az is, hogy a „szívük rest volt"! Ez valóban nagy balgaság, ez a halálos restség! Sajnos a bűn miatt ilyen rest a szívűnk a Krisztus beszédének örömmel való komolyan vételére, el és befogadására és hálából való továbbadására!  Ott és akkor, Krisztus hozzájuk csatlakozása, jelenléte mindent megváltoztatott! Azoknak a tanítványoknak ott menetközben elég volt egyetlen „csendesdélután" is! Krisztus élő jelenléte, az Ő páratlan igemagyarázata, áldott beszéde kellett hozzá és az is, hogy a terített asztalnál ezek az emberek végre úgy igazán felé forduljanak, gyermeki hittel a szemébe nézzenek és felismervén Őt, lássanak végre MEGNYÍLT szemekkel!

Én sok mindent nem értek a mai keresztyének hozzáállásából, az evangéliumhoz való viszonyulásából! A „keresztyének" alatt én az Isten választottait értem és nem azokról beszélek, akik olyanok, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide s tova hány. (Jakab 1,6) Azokon nem kell csodálkoznunk, mert nincs gyökerük. Ők minden további nélkül tudnak azonosulni a világgal, a világiasság hitvány kínálataival. Nekik nem probléma a törvénytelenség, nem nehéz elfogadni a szürkeséget, megszokni a lelki homályt, a ködösítést, a tévtanítást, vagy a szórakoztatást.

A „szórakoztatás evangéliuma" nem a Krisztus egyháza, a konkoly nem búza, a kecskék nem bárányok, és a meghívottak nem biztos, hogy választottak is! (Mt. 22,14) A kiválasztottak viszont, akikért a nagy nyomorúság napjai is megrövidíttetnek majd, (Mt.24,22) miért lehangoltak, miért magányosak? Miért nem rebbennek össze? Miért nem zárnak össze? Miért nem igénylik a testvéri közösség oltalmát, biztonságát? Miért nem dobban együtt a szívük? Miért nem erősítik, vigasztalják, védik, támogatják, bátorítják egymást? Miért „jobb" nekik egyedül?

Az emmausi tanítványok még azon az éjszakán a lelki közösségbe siettek vissza!

Az volt az igazi otthonuk! Nem tarthatták magukban az örömhírt!

Frissen kellett továbbadniuk!

Biztosan tudod, hogy Jézus Krisztus tanítványa vagy? (2Kor 13,5)

Tanítható vagy? Igényled?

Vezethető vagy? Kéred?

Hadra fogható vagy? Küzdesz?

Küldhető vagy? Vállalod?

Ők Krisztusért éltek-haltak ezután! Futva vitték az evangéliumot! Ragyogtak! (Fil 2,15)

Ragyogj!

Trencsényi László lelkipásztor

Budapest, 2015. december 20