Szikszai Béni:
HAMIS FÉNY
A hamis karácsonyi ünneplésekre
Meg vagyok
gyõzõdve róla, hogy sokakban botránkozást kelt az, amit most írni akarok.
Mégsem tehetek mást. Hamis fény a karácsonyi fény, mely a kivilágított karácsonyfákról
árad ki a világba. Hamis, mert elrejti az igazi Világosságot. A karácsonyfa
gyertyák csak magukért égnek. A karácsonyi öröm csak magunkért van. Annak, akinek
nevében és dicsõségére csináljuk, semmi köze nincsen hozzá.
Régen
hallottam valakitõl, hogy diákkorában volt egy tanáruk, akit nem becsültek
kellõképpen. Mikor azonban névnapja elérkezett, nagy ünneplést csaptak neki. A
tanárban volt annyi úri becsület, hogy az ünneplést visszautasította, nem
fogadta el. Orcátlanság volt a diákok részérõl az ünnepség, és orcapirító lett
volna elfogadni a tanárnak tõlük.
Nem
orcátlanság-e részünkrõl a karácsonyi ünneplés? Nem gondolod-e orcapirítónak
Jézus részérõl elfogadni ezt az ünneplést? Hát meggyõzõdésem szerint nem is fogadja el.
Karácsony ünneplésünkhöz csak annyi köze van, mint viszálykodásainkhoz,
"elnézi haraggal".
De
valójában karácsony ünneplésünk nem is neki szól. Karácsonykor magunkat akarjuk
megajándékozni örömmel. Van egy szólás-mondás, hogy "egyszer esik
esztendõben karácsony". Nálunk, ha a kutyának valami jó étket adnak, azt
szokták mondani: "hadd legyen neki is karácsonya!" A karácsonyban
tehát csak testi örömöket keres a mai "keresztyénség". Az a
meggyõzõdésem, nem véletlen, hogy az elsõ keresztyének nem ünnepelték meg a
karácsony ünnepét. Nincs is semmi szertartásbeli gyökere. A húsvét, a pünkösd
még csak bír bibliai gyökérrel, de karácsony ünneplésünkben több a külsõség,
mint a lélek, több a test, mint a szellem, több az istencsúfolás, mint az istentisztelet.
Kérdezzétek
meg a fényesen kivilágított karácsonyi termekben: Hol van Jézus? Kérdezzétek
meg bárhol, ahol karácsonyfát gyújtanak, hogy: Így imádjunk-e téged? A válasz bizonyosan
ez lesz: Az égi madaraknak van fészkük és a rókáknak barlangjuk, de az ember
Fiának nincs hová fejét lehajtania. A másik kérdésre pedig így szól: Az Isten
Lélek, és akik õt imádják, szükség, hogy Lélekben és igazságban imádják. CSAK
ember Fia kér szállást, istenség igényével lép fel e világgal szemben, hiszen
mint Isten Fiát nem fogadhatja be õt az egész teremtettség se, de mint ember
Fiának nincsen helye e világban.
Rókabarlangok
vannak, bûnfészkek vannak, de Jézus számára nincsen hely. A hamis fény
eltakarja az igazi világosságot. Csendes, elcsendesedett szívvel kellene megállnunk
az isteni kijelentés, a testté lett Ige elõtt, megalázkodott szeretettel
hódolni Annak, aki váltságunkért testet öltött. És mi lótunk-futunk, fenekestõl
felforgatunk mindent, nagy hûhót csapunk, hogy ünnepeljük saját magunkat. Megrendülten
kellene eltakarnunk orcánkat, hogy jaj nékem, elvesztem, mert a szentség Urát
látták az én szemeim, és mi öntelt gügyögéssel hajlunk egy jászolbölcsõ fölé. A
vakító világosság láttára megdöbbenve kellene látnunk sötét foltjainkat, melyek
olyanok, mint a párduc foltossága (emberi erõvel nem változtathatók)
(Jer.13:23)., mi pedig orcátlanul, a viaszgyertya kormozó lángjával
világítgatunk orcájába.
Ha valamikor, most idõszerû a kijelentés:
"Gyûlölöm, megvetem ünnepeiteket." Ha valamikor, akkor ma ideje
volna, hogy karácsonyi gyertya helyett magunkat zsákban és hamuban megalázva
járulnánk elé, kiáltozva, hogy :"Isten, légy irgalmas nékem
bûnösnek!" Az a meggyõzõdésem, hogy a ma élõ keresztyének, ha élnének,
azzal ünnepelnék a karácsonyt, hogy karácsony estén sötét maradna az ablakuk,
és szívüket megalázva várnák a világ Világosságát." Ha pedig nem, akkor a
Szentlélek zokogni fog a rejtekhelyeken, a kiûzött Jézusnak újra nem lesz helye
az általa és reá nézve teremtett világban.
Ti
ünnepeljetek, én majd sírni fogok! Ti örüljetek önmagatokban, én majd
szomorkodom egyedül! Ti vigadozzatok, majd én gyászolok! Hangozzék fel vidám
kacagásotok, majd az én orcámon aláperegnek a könnyek! Ünnepeljetek! Ünnepeljetek! Én szomorúan megyek!
Szikszai Béni
( Mustármag 1941. december)
