EZEN A GRÁNIT FÖLDÖN…

Itt élünk ezen a gránit földön, mint lelki présben, megkeményedett szívvel, gránit szívű emberek között, mert a hitetlenség miatt gránittá keményedett a népnek szíve.

„Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tudatlanságukban, és MEGKEMÉNYEDETT a szívük.” (Efezus 4,18)

Ezen a gránit földön ma is ilyen tudatlanul, elidegenedve, hideg szívvel viszonyulnak az emberek Istenhez. A hitetlenség miatt elméjükre sötétség borult, és sötét szívük megkeményedett. Éppen úgy, ahogy az Úr Jézus is jellemzi őket, hogy: „…szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket”. (János 12,40)

Bár a Szent Biblia, Isten élő és örök Igéje ma még mindenkinek korlátlanul rendelkezésére áll, mégis sokan inkább úgy döntenek, hogy nem kérnek belőle, nem foglalkoznak vele.

Sokan úgy döntenek, hogy nem kérnek Isten kegyelméből.

Nem térnek meg, nem jönnek az Úr Jézushoz, és nem veszik föl az Ő igáját.

Nem akarnak tanulni tőle, sem szelídséget, sem alázatot, sem tisztességet, sem életet, sem semmit.

És mivel nem kértek, ezért nem is kaphatnak:

sem kegyelmet, sem megnyugvást, sem békességet, sem áldást, sem életet, sem üdvösséget.

Aki ma nem hisz a Megváltónak, az élet Urának, az elszalasztja élete legnagyobb esélyét.

Az Úr Jézus azt tanítja, hogy a bűn nem más, mint az, hogy NEM HISZNEK Őbenne! (János 16,9)

Ezért az Úr Jézus Krisztus nélkül csak ELTÉKOZOLT bűnös élet van:

Elszalasztott lehetőség van, elrontott, becsapott, céltalan, értelmetlen élet van.

Szeretetlenség, békétlenség, félelem, gonoszság, borzalmas indulatok és kegyetlenség van.

Tragikus tudatlanság van, mély hitetlenség és ELKÉPESZTŐ hiszékenység van.

Elviselhetetlen lelki prés van,

mert sötét és megkeményedett szív van.

És természetesen mindörökre eltékozolt, tönkretett élet van!

Aki ma kizárja életéből Jézus Krisztust, és hideg szívvel mellőzni tudja Őt, az a biztos pusztulás felé halad.

Bizony ez lesz a veszte korunk hitetlen emberének, az evilág bölcseknek, okoskodóknak, kételkedőknek, az értetlenkedő megkeményedett szívű istentagadóknak.

HA MEG NEM TÉRNEK!

Az Úr Jézus Krisztus mondja:

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek”. (Máté 11,28)

Testvér, Isten meg akar menteni téged.

Azt akarja, hogy a te életed ne legyen elrontott, értelmetlen és céltalan, hogy a te szíved ne legyen többé gránit kemény, hanem Isten felé nyitott, mennyei érző, hívő gyermeki szív.

Ebben az Igében Isten neked akarja kijelenteni magát.

Halld meg a hívó szavát! Ne vessz el! Ne halj meg nélküle!

Ezért az Úr Jézus Krisztus Szentlelke és szent Evangéliuma által most is csöndben szólítgat téged! Ahogy Kálvin János is tanítja:

„Dominus per evangelium nos vocat, et nos vocanti per fidem responsam.”

(Az Úr az Evangélium által hív minket és mi mint elhívottak, hit által válaszolunk.)

A legboldogabb ember az, aki igent tud mondani Isten életmentő, hívó szavára.

Minden igazán hívő keresztyén vallja, hogy egyedül a Megváltó, az Úr Jézus Krisztus az, akire mindig számíthat, aki a legfőbb BIZALMASA, az egyetlen és mindhalálig hűséges LELKIGONDOZÓJA, áldott VÍGASZTALÓJA és szerető őriző PÁSZTORA!

Mindannyiunknak szükségünk van Rá!

Csak Őrá van igazán szükségünk!

Budapest, 2021. április 22.

Trencsényi László

református lelkipásztor

TÚLÉLÉS VAGY ÖSSZEOMLÁS?

 Az Úr Jézus mondja: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát”. (Máté 7,24) Lelki értelemben is valamennyien építkező emberek vagyunk. Ma még megfontolhatjuk, hogy az élő Kősziklára alapozva szeretnénk-e túlélni, átvészelni minden katasztrófát az életben, vagy pedig megkockáztatjuk, hogy a romok alatt pusztulunk el. Mire épül az életünk? Istentől készített biztos sziklaalapra, vagy csupán emberi elképzelések labilis, bizonytalan homokjára.

Minden csalódás alapja az alapozás hiánya.

Aki ma Jézus Krisztust mellőzi, hideg szívvel el tud menni mellette, tanítását szóra sem méltónak tartja, vagy kiveti életéből, az bizony egyenes úton halad a végső pusztulásba. Ez az igazság!

A LELKI VIHARKÁROK SOKKAL SÚLYOSABBAK A TERMÉSZETI CSAPÁSOKNÁL.

„A kísértések, amelyek próbára tesznek minket, olyanok, mint a hullámok és a viharok, könnyen romba döntik a bizonytalan lelkeket.” ( Kálvin János )

Rettenetes dolog fizikailag szenvedni, de a lelki fájdalmak

sokkal ÉRZÉKENYEBB, MÉLYEBB SEBET MARNAK az emberben.

Gondoljunk csak arra, amikor az ellenség részéről igaztalan és kíméletlen rágalmak célpontjába kerülünk, vagy amikor hirtelen támadások, üldözések vihara, zuhataga, örvénye, tornádója szakad ránk.

Amikor hívő életünk lelki békéjét, nyugalmát, stabilitását megpróbálják sötét, gonosz ördögi erők kikezdeni, aláásni, megbontani, megtörni. Hívő ember legyen a talpán, aki túléli ezeket a csapásokat és nem omlik össze.

Ilyenkor mindig: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére...” (Zsidók 12,2) ahogy ezt Luther Márton is mindig megtette:

„Gyaláznak engem ellenségeim, hát tegyék, de ha kegyes keresztyének Krisztus Urunkkal együtt dicsérnek, HA CSAK EGYETLEN KERESZTYÉN is hűséges munkásnak tart, már túlontúl gazdagon elnyertem jutalmamat. Amazok nem érdekelnek, nem méltók rá, hogy munkámat értékeljék, ha dicsérnének, annak szívem mélyén fájnia kellene. Gyalázkodásuk a legnagyobb dicséret és tisztesség számomra." ( Luther Márton: MÉLYSÉGE ÉS MAGASSÁGA )

Az Úr Jézus előre figyelmeztetett minket, hogy hívő életünkre időről-időre viharok zúdulnak!

Bármikor kerülhetünk ilyen hitet próbáló lelki „tornádók” borzalmas pusztító szélcsatornáiba.

Ilyen viharok között derül ki valójában és egyértelműen az ÉLETALAPOZÁS minősége!

Akik nem hisznek Jézus Krisztusban, azok teljesen védtelenek és kiszolgáltatottak!

Akiknek nem Jézus Krisztus az életük fundamentuma, azokat minden pillanatban a legpusztítóbb katasztrófa fenyegeti.

A LELKI VIHARKÁROK GYÓGYULÁSA

Áldott legyen az Úr, hogy ha könyörül rajtunk és épségben átvészeljük a sorozatos lelki megrázkódtatásokat, csapásokat.

A lelki viharokat csak azért éljük túl, mert hajlékunk az Isten.

Ő a mi Kősziklánk! Csak a mennyei hajlék alatt élhetünk biztonságban.

Mi megmenekültek, remegő szívvel hálásan csodálkozunk, amint elvonul a vihar és mi életben maradtunk!

Az Úr Jézus soha nem mondta azt, hogy a vihar nyomai nem fognak majd meglátszani!

A LELKI SEBEK NEM BIZTOS, HOGY NYOLC NAPON BELÜL GYÓGYULNAK.

Lélekben készüljünk fel arra, hogy ha nem is omlott össze a házunk, de arra számíthatunk, hogy a vihar nyomai még sokáig látszani fognak. A lelki rehabilitáció is eltart még egy darabig.

Tény az, hogy a hívő életben azonnal megindulhat a nagy LELKI ROMELTAKARÍTÁS.

A megtépázott „hajlékon”, kikezdett életen, tisztességen, a becsület helyreállításán még van mit munkálkodni: kötözgetni, gyógyítgatni, ápolgatni, míg végre gyógyul és beforr az eleven seb.

A lelki kárrendezés során is számos sürgős és halaszthatatlan feladat vár ránk. Nem kevés időbe kerül a lelki kizökkent állapot helyrebillenése, lecsillapodása, a sebzett szív és a lélek megnyugvása.

Eltart egy ideig, míg lassan elcsitulnak a dolgok.

Mindig súlyosan nehéz feladat az újrakezdés, éppen úgy, mint Noé idejében, vagy Jeruzsálem várfalainak újjáépítésekor történt. Ilyenkor akad feladat bőven!

A viharokról sem tudhatjuk, hogy hányszor fog megismétlődni, hányszor lesz még SZÍV-UTÓRENGÉS!

Egy biztos, nem lesz sokáig szélcsendes, viharmentes a hitéletünk! Nyilván ezek a traumák mindenkit megviselnek, lehet, hogy egy ideig takaréklángra állítják lelki életünket és hátráltatnak a nyugodt építőmunkában.

Számolnunk kell azzal is, hogy életünk során elég sok időt felemészt majd a lelki romeltakarítás.

De nekifeszülve menni kell tovább, hisz küldetésben járunk és szolgálatban őrhelyünkön állunk.

„Mivel Isten irgalmából szolgálatban állunk, nem csüggedünk el.” (2Korinthus 4,1)

A hívő ember teljes bizodalmát az élő Kősziklába, Krisztus Jézusba veti, ezért nemcsak hallgatja az Igét, hanem igyekszik aszerint élni az életét, mert meg van győződve arról, hogy a Krisztus alap, örök sziklaszilárd alap. Ez az alap soha nem omlik össze, mert kikezdhetetlen és mozdíthatatlan.

Csak a Krisztusba vetett hit állja ki az idők próbáját.

Mindez számunkra biztonságot, békességet, megnyugvást, erőt, tartást ad. „Lelkem a viharból, bűnből, minden bajból Hozzád menekül.” (294. ének)

Boldog vagy, ha Őrá alapoztad életedet, jelenedet, jövődet, családodat, terveidet, megélhetésedet, akkor nem fogsz csalódni és Ő garantálja, hogy vele megalapozott hitéleted minden próbatételt, minden vihart ki fog állni!

„Mert más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus” (1Korinthus 3,11)

Budapest, 2021. április 15.

Trencsényi László

református lelkipásztor

A SZÉLES ÚTRA születtünk!

A SZÉLES ÚTRA születtünk!

Az Úr Jézus Krisztus mondja: „Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” (Máté 7,14) Ebben az Igében az Úr Jézus Krisztus kétféle életútról, életvitelről beszél. A keskeny, a krisztusi út az Életre visz. Ezt az utat keresni kell és csak a szoros kapun át lehet belépni.

A szoros kaput csak kevesen találják meg. Csak kevesen vállalják a megszentelt krisztusi életvitelt, a keresztet és az ezzel járó szenvedéseket. De mind boldogok, akik megtalálták a keskeny utat, és hálás szívvel boldogan haladnak rajta egészen a célig.

Tény az, hogy a bűn miatt minden ember a SZÉLES ÚTRA születik.

Mindannyiunk számára ismerős az az életstílus, ami ott található.

A széles úton folyamatosan széles tömeg hömpölyög, minden zavaros és igen nehéz rajta tájékozódni.

Ott nincsenek evidenciák, ott minden bizonytalan, minden relatív.

Ott a jót rossznak mondják és a rosszat jónak.

Ott nincs tekintély, és nincsenek tekintettel egymásra az emberek.

Ott nincs hit, nincs remény, nincs szeretet, nincs áldás, mert ott nincs jelen Isten.

A széles úton farkastörvények vannak, és az ököljog uralkodik.

Ott gátlástalanul tombolnak a szenvedélyek.

Ott dominál a siker, a szerencse, a mámor, az érzékiség, a testiség.

Ott természetes az irígység, a gyűlölet, az erőszak, a kegyetlenség.

Ott szüntelen romlás van és morális válság.

Ez az út a romlás útja, ott mindent szabad, ott nincs törvény, nincs erkölcs, nincs tisztesség, nincs kontroll.

Ott minden összekeveredik és összefonódik.

Ott folyamatos a megtévesztés, a jó és a rossz összemosása, egymás átverése.

Keveredik a tudomány a tudománytalansággal, a törvény a törvénytelenséggel.

Keveredik a hit a hiszékenységgel, a tiszta tanítás hamis tanítással és a babonasággal.

Ott folyik a nagy keverés, a megtévesztő hitetés, hogy higgyenek a babonaságban, szerencsében, álmokban, misztikus látomásokban, pogány hiedelmekben, (nép)szokásokban, hagyományokban, okkult dolgokban, stb! De mindez csak azért, hogy az emberek a lelkükkel, az üdvösségükkel ne törődjenek.

Láthatjuk a két út között az –ég és föld- különbséget.

A legjelentősebb különbség mégis az út végén derül ki.

A széles út a kárhozatba visz, ahol az örök szenvedés várja őket.

A széles úton erről senki nem tájékoztatta őket, ezt nem reklámozták, ez nem volt kiírva sehol.

Ha valaki nem figyel Isten hívó szavára, csak az út végén fogja megtudni, hogy hova is érkezett valójában, és akkor már túl késő, nem lehet segíteni rajta.

A Szent Biblia arra figyelmeztet minket, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy melyik úton járunk!

Isten országa, az üdvösség-e az úti célunk, vagy a kárhozat, az ítélet, a veszedelem?

Az örök élet, az üdvösség lehet, hogy sokaknak nagyon is szimpatikus, de az odavezető szoros kapu és keskeny út már nem, mert az hitkomolysággal, kereszthordozással, fájdalommal, sok tövissel, szenvedéssel, súlyos felelősséggel és lemondással jár.

***

Az emberiség úgy viszonyul ehhez a lehetőséghez, mint egy utazáshoz.

Az „üdvösség vonata” ma még ott várakozik az állomáson és várja az utasokat, várja az indulást.

Vannak olyanok, akiket ez nem érdekel.

Mások talán jegyet is váltanak, de meggondolják magukat és mégsem szállnak fel.

És olyanok is vannak, akik az utolsó pillanatban késik le.

Aki majdnem elérte a vonatot, az LEKÉSTE.

Aki majdnem átment a vizsgán, az MEGBUKOTT.

Aki majdnem szabad lett, az továbbra is RAB MARADT.

Aki majdnem túlélte a betegséget, az MEGHALT.

Aki majdnem megtért, az MEGTÉRETLEN MARADT.

Aki majdnem Krisztusé lett, az a sátáné MARADT.

Aki majdnem Krisztus mellett döntött, az ELLENE SZAVAZOTT.

Aki majdnem belépett a szoros kapun, az a SZÉLES ÚTON MARADT.

Aki majdnem hívővé lett, az HITETLEN MARADT.

Aki majdnem keresztyén lett, az NEM LETT KERESZTYÉN SOHA.

Aki majdnem üdvözült, az ELKÁRHOZOTT!

Hisz, ha valami csak majdnem történik meg, az valójában EGYÁLTALÁN NEM TÖRTÉNIK MEG!

Életbevágóan fontos kérdés tehát, hogy beléptünk-e már a szoros kapun, vállalva a keresztet is?

Ott van-e már a helyünk a keskeny úton, a menny felé haladók között az Úr Jézus Krisztus szent gyülekezetében? Legyen most számunkra bátorítás, hogy ma még tart a kegyelem, ma még nem késő! Használjuk ki ezt a lehetőséget, mert, ahogy Kálvin fogalmazott: "Amíg halljuk az Úr szavát, mellyel hív magához, addig a mennyek országába, - mintegy nyitott ajtón át- még beléphetünk".

Bizalmamat Krisztusnak szent vérébe vetem.

Örök, igaz javamat csak Benne lelhetem.

E földi, gyarló létben érdemem semmi sincs.

Mit Krisztus szerzett nékem, az, az csupán a kincs!

Budapest, 2021. április 11.

Trencsényi László

református lelkipásztor