Az év legcsöndesebb napja

 

 

Az Úr Jézus Krisztus világosan kijelenti: V I G Y Á Z Z A T O K !

"Amiket pedig néktek mondok, MINDENKINEK mondom: Vigyázzatok!" (Márk 13,37)

Minden tekintetben veszélyes világban élünk.

Manapság döbbenetes méreteket ölt, ahogy a világi istentelen áramlatok, szemérmetlen szokások, más vallások, babonás hagyományok pogány szelleme benyomul mindennapjainkba.

Az elvtelen tolerancia jegyében a nagy keveredés, összemosás következtében ez a fertőzés ma már súlyosan és tragikusan érinti a keresztyén felekezeteket is.

Korunkban már nemcsak beszivárog, hanem igyekszik átvenni az irányítást.

Sajnos mindig akadtak szimpatizánsai, pártfogói, elvtelen kiszolgálói.

Többek között ezért támadják egyre nyiltabban, és tartják lényegtelennek,

fölöslegesnek a felekezetek hitvallásait is.

Sőt a megtisztulást jelentő reformációt már nem Isten drága ajándékának,

hanem fájdalmas szakadásnak,

végzetes hibának,

szomorú sebnek titulálják.

...

„Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség; azt állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű!"

Ézsaiás 5,20

Sajnos manipulált korunkban a romlás és morális válság nyomai, egyértelmű tünetei legfőképpen abban láthatók, ahogy a jót rossznak mondják és a rosszat jónak.

Ezzel viszont tökéletesen megvalósítják azt a bűnt, amit a Szent Biblia így nevez meg:

MEGTÉVESZTÉS, FÉLREVEZETÉS és MEGBOTRÁNKOZTATÁS.

Talán nem járunk messze az igazságtól, ha kijelentjük, hogy a végidők egyik látványos jele az Isten Igéjének félreértelmezése, és hamis interpretálása, az emberközpontú „humanista", színtelen, fajsúlytalan, hitvallástalan, (Krisztus személyét mellőző) átlagos, olcsó és igénytelen prédikáció!

Azt látjuk, hogy sok helyen nemcsak keveredik és felhígul az evangélium hirdetése, hanem elvtelen megfelelés-kényszerből alkalmazkodik a korszellemhez, a kor elvárásaihoz a világiassághoz.

Ezért természetesen törvényszerű az, hogy ezek a destruktív hatások a gyülekezetekben látványosan meghasonlásokat, szakadásokat, jóvátehetetlen lelki károkat okoznak.

Tudjuk, hogy ha nincs isteni kijelentés, akkor elvadul a nép! (Példabeszédek könyve 29,18)

Ez az a szívszorítóan tragikus eset, amikor vak vezet világtalant.

Az Úr Jézus így figyelmeztet: „Hagyjátok őket, vakoknak vak vezetői ők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten a verembe esnek." Máté 15,14

Úgy tűnik, hogy manapság egyre többen kerülnek abba a bizonyos VEREMBE,

azután a -Malakiás 2,3- borzalmas helyre,

végül majd a -Jelenések 21,8- helyre.

Sajnos ők a mai korszellem és az álpróféta megmondóemberek megtévesztett áldozatai.

Vigyázzunk tehát, nehogy közéjük tartozzunk!

Budapest, 2025. december 18.

Trencsényi László

református lelkipásztor

 

 ADVENT

Az Úr Jézus Krisztus mondja:

„Legyetek ti is KÉSZEN, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!" (Máté evangéliuma 24, 44)

Az Úr Jézus Krisztus visszajön!  ADVENTUS DOMINI = Az Úr eljövetele.

A Szent Biblia, az Úr Jézus Krisztus négyféle eljövetelére utal.

I.   Amikor testet öltött Betlehemben.

II.  Amikor megtérésünkkor szívünkbe érkezik.

III. Amikor meghalunk és színe elé érkezünk.

IV.Amikor visszajön ítélni élőket és holtakat.

 

Isten Igéje még időben figyelmeztetett minket, hogy készen kell Őt várnunk.

Az IDŐPONTOT senki nem tudhatja.

„Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem TÜRELMES hozzátok." (2Péter 3,9)

  Van olyan ember, aki nem törődik vele, mert nem ismeri Őt, ezért nem is várja.

  Van olyan, aki ismeri Őt, de felelőtlen és nem veszi Őt komolyan.

  Van olyan, aki ismeri Őt és boldogan, felkészülten várja drága Megváltóját, Urát, Istenét!

 

Tudjuk, hogy az Úr Jézus eljövetele mindenkinek MEGLEPETÉS lesz, mert váratlanul jön vissza.  „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki" (Lukács 12,35-36)

 

Mi legyünk felkészülve a Megváltónk fogadására!

Várjuk boldogan a dicsőséges Urunkkal, Jézus Krisztussal való áldott és örök találkozást.  „Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok igyekezzetek, hogy Ő TISZTÁNAK és FEDDHETETLENNEK találjon bennetek békességben" (2Péter 3,14)

Mi hogyan várjuk Őt?

Köztudott, hogy az adventi időszakhoz rengeteg bibliátlan misztérium,

szokás, hagyomány, hiedelem fűződik. Így például a Szűz Mária tiszteletére tartott adventi hajnali miséhez (roráté), vagy az adventi gyertyagyújtással kapcsolatos bibliátlan rituáléhoz.

Az adventi időszakra eső névnapokhoz is sok veszélyes babonás hiedelem kötődik, így pl.

az ANDRÁS naphoz,

a MIKLÓS naphoz,

a BORBÁLA naphoz,

a LUCA naphoz,

a TAMÁS naphoz.

 

 

Az Advent megünneplésének kezdete az V-VI. századra nyúlik vissza. A katolikus egyházban 1570-ben V. Pius pápa tette kötelezővé az advent megünneplését.

Az adventi koszorú hagyománya abból a pogány hiedelemből származik,

hogy a kör (varázskör) megvéd a gonosztól.

Ezt a hiedelmet újította fel Johann Heinrich Wichern német lelkész,

aki 1838-ban fából egy hatalmas csillárt készíttetett, melyen 24 gyertya állt. Később a fakarikát fonott fenyőkoszorúval helyettesítették, és négy gyertyát tűztek rá.

Kálvin János így figyelmeztet:

„A világ, különösen a SEMMITMONDÓ HAGYOMÁNYOK kötelékeit szívesen és könnyen ölti magára." „Egyesek fonák és Isten Igéjével homlokegyenest ellenkező SZERTARTÁSOKAT HONOSÍTANAK meg.  Mások, minthogy SZENTSÉGTELEN OSTOBASÁGOKKAL borítják el Istennek tisztelését, megrontják ennek tisztaságát."

***

Krisztus követőinek, akiknek a Biblia SZENT,  mindig és minden körülmények között VIGYÁZNIUK KELL, nehogy összemossák vagy összekeverjék a Szent Biblia tanítását pogány eredetű szokásokkal!

KERÜLNIÜK KELL minden bibliaellenes emberi hagyományápolást, vagy a pogánysághoz kötődő rítust!

TUDNIUK KELL, hogy Isten SZENT és szentséges hozzáállást vár el követőitől. „Az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten!" (5Mózes 4,24)

TUDNIUK KELL, hogy az ünnepekkel, a szertartásokkal kapcsolatban is csak ahhoz ragaszkodjanak, amit Isten Igéje megenged!

TUDNIUK KELL, hogy a babonás vallásos hiedelmek nem a semleges „jámbor népi kegyesség" kategóriájába tartoznak, hanem a tiszta üdvözítő hitünkre nézve veszélyesek.

TUDNIUK KELL, hogy akik ilyeneket gyakorolnak és figyelmen kívül hagyják a Szent Biblia tanítását, megsértik Isten szentségét és törvényét és magukra vonják Isten haragját!

TUDNIUK KELL, hogy a legtávolabb kell tartaniuk magukat a pogány hiedelmektől, nehogy emberi tanításokat, parancsolatokat, szentségtelen hagyományokat gyakoroljanak! 

Az Úr Jézus Krisztus mondja:  „Hiába tisztelnek engem, ha emberi tanításokat és parancsolatokat tanítanak. Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok..." Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy helyébe állíthassátok a magatok hagyományát. (Márk 7,7-9)

Jogos mennyei elvárás Isten gyermekei számára, hogy minden időben felkészülten, tisztán, hálás szívvel és örömmel várják az ő dicsőséges Megváltójukkal, az Úr Jézus Krisztussal való áldott és örök találkozást, a színről-színre látást.

 

Trencsényi László

 

 

***

Amor est catharsis vitae

 

***

A lelki fájdalmak

minden más szenvedésnél elevenebb

sokkal érzékenyebb és mélyebb sebet

marnak az emberben.

(T.L.)

 

***

IN MEDIO UMBRAE MORTIS

"Még ha a halál árnyékának völgyében..." Zsoltár 23,4

***

 

 

AMOR EST CATHARSIS VITAE

***

 

"Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek; Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled..."
Ézsaiás 54, 7-8

***

 

AZ A RÖVID SZEMPILLANTÁS

Egyetlen pillanat
dermed az időben
a lelki szinuszgörbe
kifeszítve
sarkig kitárulva
pattanásig szétnyílva
tátong a seb

Amikor ugyanabban a
szempillantásban
tünnek fel
a lelki CATHARSIS
Zenit és Nadir
lecsupaszított pólusai

Akkorra már hirtelen
érintve van minden
a krízisen innen
csak egy lépés a szakadék

Amikor már nem hiányoztam senkinek
kimenekülve azonnal
elmaradt az időben
akit szerettem
család
barát
otthon
haza
szerelem
hirtelen ért véget

IN MEDIO UMBRAE MORTIS

Amikor minden
KEGYELEM

A catharsis múlhatatlan
mindörökre nyílt seb
vérző
eleven
felkavaró
szívszorító
porba roskasztó
kegyetlen
leírhatatlan
elmondhatatlan
csillapíthatatlan
robbanásig felfutó fájdalom

És akkor ugyanabban a
szempillantásban
minden más idősíkba kerül
AZONNAL és
MINDÖRÖKRE!

Trencsényi László

 

 

 

 

 

***

CANTICUM AMORIS

***

IN MOMENTO INDIGNATIONIS ABSCONDI FACIEM MEAM PARUMPER A TE
"Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybegyűjtlek; Búsulásom felbuzdultában elrejtém orczámat egy pillantásig előled, és örök irgalmassággal könyörülök rajtad; ezt mondja megváltó Urad." Ézsaiás 54, 7-8

***

NAM ET SI AMBULAVERO IN MEDIO UMBRAE MORTIS NON TIMEBO MALA QUONIAM TU MECUM

"Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy." Zsoltár 23,4

***

QUIA AMORE LANGUEO

(Canticum Canticorum 5,8)

***

 

 

QUIA FORTIS EST UT MORS DILECTIO
„Mert erős a szeretet (szerelem), mint a halál." (Énekek Éneke 8,6)

***

 

Van, ami
több mint emlék
a beágyazott végtelenbe
lüktető
láthatatlan
mély hajszálerekkel
féltőn
begyökerezve
észrevétlen, néma
csöndbe burkolva,
temetve
valahogy mégis
életjeleket ad.

Kétségtelenül
van olyan, ami
minden támadást
halálos, sebzett
roncsoló hatást
túlélve
végig megmarad
elevennek,
kikezdhetetlennek,
kitéphetetlennek,
elfojthatatlannak,
elpusztíthatatlannak,
törölhetetlennek.

Csak egy megunt, 
eldobott
szerelem foszlány
elfelejtve,
amit Ő 
mellőzve
óvatlanul
tizenhat évesen,
szűzi tisztán
vigyázatlanul 
mégis meghagyott.

Rejtve,
kiszolgáltatottan,
árván,
észrevétlen,
gondozatlanul,
dideregve,
meghúzódva,
túlélve mindent
mégis megmaradt.

Így maradt
végül örökül
énrám, mint
egyedül érintettre
kései ajándékul
életéből
szépségéből
szerelméből
egy ottfelejtett,
gazdátlan
törékeny,
reszkető,
szerelem szilánk!

Trencsényi László

 

 

 

 

 

***

QUIA MISERICORDIA TUA MAGNA EST SUPER ME

ET ERUISTI ANIMAM MEAM EX INFERNO INFERIORI

"Mert nagy én rajtam a te kegyelmed,

és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból."

Zsoltár 86,13

***

 

 

VIAM VIRI IN ADULESCENTULA

(Példabeszédek 30,19)

***

 

VOLTUNK egymásnak

Akkor még szinte gyerekek voltunk,

mélyen őszinték, tapasztalatlanok

és minden tekintetben tökéletesen védtelenek.

Ő tizenhat éves volt,

mint frissen kibomlott rózsa.

Én tizenkilenc.

Ő nem változott,

én folyton változom.

Ő megmaradt fiatalnak.

Akkor is az volt,-

tizenhat éves-

amikor utoljára láttam.

 

 

Öt boldog, felejthetetlen hónap adatott.

És mi meghatódottan ott lehettünk egymás örömére.

Sietve írtuk lázas szerelmünk napjait.

Finom érzékenységgel osztottuk meg álmaink.

Buzgón, nagy lelkesedéssel terveztük közös jövőnk.

Körültekintő meghittséggel ápolgatva zsenge kapcsolatunk,

vigyázván vigyázva, féltőn féltegetve,

hogy jaj, csak megmaradjon,

és ki ne kezdjék a csalódások rozsdafoltjai.

 

Minden érzelmi kapcsolat mindvégig megmarad törékenynek.

 

Mindketten tudtuk, hogy a kívül hordott szív a legsebezhetőbb.

És mi felkészületlenek, védtelenek voltunk.

A vihar kiszámíthatatlanul, váratlanul érkezett

ismétlődő csapásai alatt egyszerre minden összeomlott.

Hírtelen minden elpattant, szétrobbant örökre.

Nyomában riasztó örvény, mély rés, szédítő szakadék, tátongó seb maradt.

És mi tehetetlenül figyeltük ahogy

a csillapíthatatlan fájdalom felkorbácsolt vad hullámain,

megsebzett életünk szilánkos, pengeéles roncsain

egymástól egyre távolodva sodortatunk tova.

 

Néha még azóta is

a széthullt szerelem

fuldokló szövetein

időnként átszivárog

a könny

és a fájdalom.

 

A meghitt szerelmi kapcsolatban az évtizedek mellékesek,

értelmezhetetlenek és elhanyagolhatóan lényegtelenné, jelentéktelenné törpülnek.

 

Ha valaha valakit igazán szerettünk,

Ő egy más idősíkba kerül.

Valahogy mindig féltve és elérzékenyülve rejtegetjük örökre.

 

Ugyan a megrendült időben és térben

feltartóztathatatlanul távolodunk,

de a lélek rejtett hullámverésein

évtizedek múlva is hajszálpontosan jelez,

és a megható mélyben érzékenyen rezonál.

Bár jól tudjuk, hogy ennek- a történtek miatt,

és annyi évtized után,

már rég halottnak kellene lennie,

mégis, - annak ellenére is,

érthetetlenül és felfoghatatlanul

valahogy mégis elevenen él.

 

Az őszinte szerelemkapcsolat emlékezete megbonthatatlan, temethetetlen és törölhetetlen.

 

Ő azóta is tizenhat éves maradt.

Ő semmiképpen sem egy a sok közül.

Ő soha nem lehet idegen, vagy közömbös.

Ő azért született, hogy megmaradjon örök tizenhat évesnek.

Ő azért született, hogy megmaradjon szépnek és vonzónak.

Ő azért született, hogy egy legyen azon kevesek közül

akik visszavonhatatlanul beléptek az életembe.

Ő azért született, hogy amit nekem Ő adni tudott, az törölhetetlen maradjon.

 

Az Énekek Énekében évezredek óta ragyogó szent, őszinte, forró,

tiszta, izzó, lángolva lobogó szerelem, addig ismeretlen volt.

Akkor váratlanul valóság és megtapasztalás lett.

Ő pedig engedte, hogy azzá legyen,

engedte, hogy szeressem.

 

Mennyire szerettem!

 

Ő szabadnak született.

Ő nem ismert megkötöttséget.

Ő nem tudott igazán elköteleződni.

Ő tisztában volt értékeivel, vonzó szépségével.

Ő egyszerűen élvezte, ha hódolat veszi körül.

Ő igényelte az elismerést, a csodálatot.

Ő tudta nagyvonalúan, felülről értékelni a dolgokat, a történéseket.

 

Már soha többé nem kerültünk közel.

 

A múló időben Ő sem tudott törölni, amint én sem tudtam.

Amikor zavartan és elfogódottan egymásra gondolunk

tudva, hogy -valahol-  még élünk, és még megvagyunk.

Több ez hideg érzéketlen tudomásulvételnél.

 

Az őszinte szerelmi kapcsolat végül

sokkal maradandóbb imakapcsolattá szépül.

 

Az imakapcsolat hervadhatatlan, időtállóbb és szilárdabb a kornál.

Végig megmarad sérthetetlennek, kikezdhetetlennek és végtelennek.

Gyógyítóan és sértetlenül ível át sebeken, könnyeken, gátakon, kétségbeesett lelki romhalmazokon.

 

Sok-sok évtized után

Ő mégis tizenhat éves maradt

frissen,

egészségesen,

szépségesen,

vonzóan,

illatosan,

kibomlott rózsaként

ezután már

ö r ö k r e.

Trencsényi László

 

 

***

 

***

"Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja." (Énekek Éneke 8,6)

***

A szépség, hogyha már kinyílt,
nem válik barna röggé;
virág, ha egy napig van itt,
egynap van itt örökké.

(Devecseri Gábor)

***

"Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza."

(Pilinszky János)

***