NEM VIGYÁZTATOK RÁ!?
„Jaj a pásztoroknak, akik veszni hagyják és elszélesztik legelőm nyáját! - így szól az Úr. Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene a pásztorokról, akik népemet pásztorolják: Ti hagytátok, hogy elszéledjen és szétszóródjon a nyájam, nem vigyáztatok rá. De én számon kérem tőletek gaztetteiteket - így szól az Úr.” Jeremiás 23,1-2
A hívő emberek Krisztus szolgái, ezért nem akármilyen felelősséggel vannak felruházva. Ha Jézus tanítványaként elhívásunk, küldetéstudatunk van, akkor a legnagyobb, a legnemesebb, de a legnehezebb munkába álltunk, mert a lelkek mentése lett a feladatunk.
„Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.”1 Péter 4,10
Gonosz szolga és hűtlen pásztor az, akinek hamis elképzelései vannak a Gazdáról, akinek szívében nincs komoly istenfélelem és elszemtelenedik az ige mellett, ugyanakkor hanyagsága miatt a rábízottakkal sem törődik, azokat nem táplálja, nem őrzi, nem védelmezi és elszéled, szétszóródik, szabad préda lesz a nyájból.
Mi milyen szolgák, pásztorok vagyunk?
Az Úr Jézus Krisztustól kapott felhatalmazással kellene tovább adnunk az egyetlen létfontosságú eledelt, az Isten élő beszédét, azoknak, akiket az Úr ránk bízott! Nem vádolnak-e most bennünket az eltékozolt évek, napok, órák, az elmulasztott lehetőségek, amikor tehettük volna a jót, de nem tettük? „Aki tudna jót tenni de nem teszi, bűne az annak.” Jakab 4,17
Nem szabad kételkednünk vagy elbizonytalanodnunk, de nem szabad elbizakodnunk, vagy elszemtelenednünk sem. Szolgálnunk kell teljes szívvel, mert felelősek vagyunk a nyájért, ezért soha nem vehetjük félvállról az Úr szavát, nem kezelhetjük felelőtlenül a ránk bízottakat.
Szikszai Béni mondta: „Ahhoz, hogy valaki Isten beszédét úgy fogja fel, mint néki szóló, személyes üzenetet, az Ő szolgájává kell lennie. Úrnak kell elismernie Jézus Krisztust!”
Mint Krisztus igazi szolgáihoz illik, legyünk következetesek és hirdessük bátran, tisztán, és alapos pontossággal az életmentő Evangéliumot, nehogy éhen haljanak, vagy a tévtanítók martalékává váljanak a ránk bízottak, hanem legyünk hűségesek és tartsuk mindig szem előtt, hogy a Gazda hazajön, mert az övé itt minden, és Neki kell majd számot adnunk!
Trencsényi László
A hívő emberek Krisztus szolgái, ezért nem akármilyen felelősséggel vannak felruházva. Ha Jézus tanítványaként elhívásunk, küldetéstudatunk van, akkor a legnagyobb, a legnemesebb, de a legnehezebb munkába álltunk, mert a lelkek mentése lett a feladatunk.
„Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.”1 Péter 4,10
Gonosz szolga és hűtlen pásztor az, akinek hamis elképzelései vannak a Gazdáról, akinek szívében nincs komoly istenfélelem és elszemtelenedik az ige mellett, ugyanakkor hanyagsága miatt a rábízottakkal sem törődik, azokat nem táplálja, nem őrzi, nem védelmezi és elszéled, szétszóródik, szabad préda lesz a nyájból.
Mi milyen szolgák, pásztorok vagyunk?
Az Úr Jézus Krisztustól kapott felhatalmazással kellene tovább adnunk az egyetlen létfontosságú eledelt, az Isten élő beszédét, azoknak, akiket az Úr ránk bízott! Nem vádolnak-e most bennünket az eltékozolt évek, napok, órák, az elmulasztott lehetőségek, amikor tehettük volna a jót, de nem tettük? „Aki tudna jót tenni de nem teszi, bűne az annak.” Jakab 4,17
Nem szabad kételkednünk vagy elbizonytalanodnunk, de nem szabad elbizakodnunk, vagy elszemtelenednünk sem. Szolgálnunk kell teljes szívvel, mert felelősek vagyunk a nyájért, ezért soha nem vehetjük félvállról az Úr szavát, nem kezelhetjük felelőtlenül a ránk bízottakat.
Szikszai Béni mondta: „Ahhoz, hogy valaki Isten beszédét úgy fogja fel, mint néki szóló, személyes üzenetet, az Ő szolgájává kell lennie. Úrnak kell elismernie Jézus Krisztust!”
Mint Krisztus igazi szolgáihoz illik, legyünk következetesek és hirdessük bátran, tisztán, és alapos pontossággal az életmentő Evangéliumot, nehogy éhen haljanak, vagy a tévtanítók martalékává váljanak a ránk bízottak, hanem legyünk hűségesek és tartsuk mindig szem előtt, hogy a Gazda hazajön, mert az övé itt minden, és Neki kell majd számot adnunk!
Trencsényi László
