Trencsényi László

2021. április 20., kedd

TÚLÉLÉS VAGY ÖSSZEOMLÁS?

 Az Úr Jézus mondja: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát”. (Máté 7,24) Lelki értelemben is valamennyien építkező emberek vagyunk. Ma még megfontolhatjuk, hogy az élő Kősziklára alapozva szeretnénk-e túlélni, átvészelni minden katasztrófát az életben, vagy pedig megkockáztatjuk, hogy a romok alatt pusztulunk el. Mire épül az életünk? Istentől készített biztos sziklaalapra, vagy csupán emberi elképzelések labilis, bizonytalan homokjára.

Minden csalódás alapja az alapozás hiánya.
Aki ma Jézus Krisztust mellőzi, hideg szívvel el tud menni mellette, tanítását szóra sem méltónak tartja, vagy kiveti életéből, az bizony egyenes úton halad a végső pusztulásba. Ez az igazság!
A LELKI VIHARKÁROK SOKKAL SÚLYOSABBAK A TERMÉSZETI CSAPÁSOKNÁL.
„A kísértések, amelyek próbára tesznek minket, olyanok, mint a hullámok és a viharok, könnyen romba döntik a bizonytalan lelkeket.” ( Kálvin János )
Rettenetes dolog fizikailag szenvedni, de a lelki fájdalmak
sokkal ÉRZÉKENYEBB, MÉLYEBB SEBET MARNAK az emberben.
Gondoljunk csak arra, amikor az ellenség részéről igaztalan és kíméletlen rágalmak célpontjába kerülünk, vagy amikor hirtelen támadások, üldözések vihara, zuhataga, örvénye, tornádója szakad ránk.
Amikor hívő életünk lelki békéjét, nyugalmát, stabilitását megpróbálják sötét, gonosz ördögi erők kikezdeni, aláásni, megbontani, megtörni. Hívő ember legyen a talpán, aki túléli ezeket a csapásokat és nem omlik össze.
Ilyenkor mindig: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére...” (Zsidók 12,2) ahogy ezt Luther Márton is mindig megtette:
„Gyaláznak engem ellenségeim, hát tegyék, de ha kegyes keresztyének Krisztus Urunkkal együtt dicsérnek, HA CSAK EGYETLEN KERESZTYÉN is hűséges munkásnak tart, már túlontúl gazdagon elnyertem jutalmamat. Amazok nem érdekelnek, nem méltók rá, hogy munkámat értékeljék, ha dicsérnének, annak szívem mélyén fájnia kellene. Gyalázkodásuk a legnagyobb dicséret és tisztesség számomra." ( Luther Márton: MÉLYSÉGE ÉS MAGASSÁGA )
Az Úr Jézus előre figyelmeztetett minket, hogy hívő életünkre időről-időre viharok zúdulnak!
Bármikor kerülhetünk ilyen hitet próbáló lelki „tornádók” borzalmas pusztító szélcsatornáiba.
Ilyen viharok között derül ki valójában és egyértelműen az ÉLETALAPOZÁS minősége!
Akik nem hisznek Jézus Krisztusban, azok teljesen védtelenek és kiszolgáltatottak!
Akiknek nem Jézus Krisztus az életük fundamentuma, azokat minden pillanatban a legpusztítóbb katasztrófa fenyegeti.
A LELKI VIHARKÁROK GYÓGYULÁSA
Áldott legyen az Úr, hogy ha könyörül rajtunk és épségben átvészeljük a sorozatos lelki megrázkódtatásokat, csapásokat.
A lelki viharokat csak azért éljük túl, mert hajlékunk az Isten.
Ő a mi Kősziklánk! Csak a mennyei hajlék alatt élhetünk biztonságban.
Mi megmenekültek, remegő szívvel hálásan csodálkozunk, amint elvonul a vihar és mi életben maradtunk!
Az Úr Jézus soha nem mondta azt, hogy a vihar nyomai nem fognak majd meglátszani!
A LELKI SEBEK NEM BIZTOS, HOGY NYOLC NAPON BELÜL GYÓGYULNAK.
Lélekben készüljünk fel arra, hogy ha nem is omlott össze a házunk, de arra számíthatunk, hogy a vihar nyomai még sokáig látszani fognak. A lelki rehabilitáció is eltart még egy darabig.
Tény az, hogy a hívő életben azonnal megindulhat a nagy LELKI ROMELTAKARÍTÁS.
A megtépázott „hajlékon”, kikezdett életen, tisztességen, a becsület helyreállításán még van mit munkálkodni: kötözgetni, gyógyítgatni, ápolgatni, míg végre gyógyul és beforr az eleven seb.
A lelki kárrendezés során is számos sürgős és halaszthatatlan feladat vár ránk. Nem kevés időbe kerül a lelki kizökkent állapot helyrebillenése, lecsillapodása, a sebzett szív és a lélek megnyugvása.
Eltart egy ideig, míg lassan elcsitulnak a dolgok.
Mindig súlyosan nehéz feladat az újrakezdés, éppen úgy, mint Noé idejében, vagy Jeruzsálem várfalainak újjáépítésekor történt. Ilyenkor akad feladat bőven!
A viharokról sem tudhatjuk, hogy hányszor fog megismétlődni, hányszor lesz még SZÍV-UTÓRENGÉS!
Egy biztos, nem lesz sokáig szélcsendes, viharmentes a hitéletünk! Nyilván ezek a traumák mindenkit megviselnek, lehet, hogy egy ideig takaréklángra állítják lelki életünket és hátráltatnak a nyugodt építőmunkában.
Számolnunk kell azzal is, hogy életünk során elég sok időt felemészt majd a lelki romeltakarítás.
De nekifeszülve menni kell tovább, hisz küldetésben járunk és szolgálatban őrhelyünkön állunk.
„Mivel Isten irgalmából szolgálatban állunk, nem csüggedünk el.” (2Korinthus 4,1)
A hívő ember teljes bizodalmát az élő Kősziklába, Krisztus Jézusba veti, ezért nemcsak hallgatja az Igét, hanem igyekszik aszerint élni az életét, mert meg van győződve arról, hogy a Krisztus alap, örök sziklaszilárd alap. Ez az alap soha nem omlik össze, mert kikezdhetetlen és mozdíthatatlan.
Csak a Krisztusba vetett hit állja ki az idők próbáját.
Mindez számunkra biztonságot, békességet, megnyugvást, erőt, tartást ad. „Lelkem a viharból, bűnből, minden bajból Hozzád menekül.” (294. ének)
Boldog vagy, ha Őrá alapoztad életedet, jelenedet, jövődet, családodat, terveidet, megélhetésedet, akkor nem fogsz csalódni és Ő garantálja, hogy vele megalapozott hitéleted minden próbatételt, minden vihart ki fog állni!
„Mert más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus” (1Korinthus 3,11)
Budapest, 2021. április 15.
Trencsényi László
református lelkipásztor