KARIZMATIKUS VESZÉLY! Berlini nyilatkozat!
"Szeretteim ne higgyetek minden léleknek, hanem
vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok Istentől valók-e, mert sok
hamis próféta jött el a világba." 1 János 4,1
****************************************
1909 szeptemberében mintegy hatvan evangéliumi
vezetőember a népegyházakból és szabadgyülekezetekből közzétette az
alábbi, még ma is rendkívül időszerű kiáltványt. Az ún. „Berlini
Kiáltvány” sok imádság, alapos megfontolás és hosszú megbeszélések után
került kibocsátásra.
BERLINI KIÁLTVÁNY
Alulírott testvérek felemeljük intő szavunkat az ún.
karizmatikus mozgalommal szemben.
1. Terjedelmes és megbízható anyag alapos, együttes
vizsgálata után az Úr előtt a következő eredményre jutottunk:
a) A mozgalom elválaszthatatlanul összefügg a Los
Angeles-i, christianiai, hamburgi, kasseli és grossalmerodei mozgalommal. Ennek
az összefüggésnek a tagadását megkísérelni lehetetlenné teszik a következő
tények.
b) Az ún. karizmatikus mozgalom nem felülről, hanem
alulról való; sok jelensége közös a spiritizmuséval. Démonok működnek benne,
amelyek sátáni csalárdsággal vezettetve keverik a hazugságot az igazsággal,
hogy félrevezessék Isten gyermekeit. Sok esetben bizonyultak az ún. „Szellemmel
megajándékozottak” megszállottaknak.
c) Abban a meggyőződésünkben, hogy ez a mozgalom
alulról való, nem rendít meg bennünket egyes vezető testvéreik személyes hűsége
és odaadása sem, de még azok a gyógyítások, nyelveken szólások és jövendölések
stb. sem, amelyek a mozgalmat kísérik. Gyakran megtörtént már, hogy hasonló
mozgalmakat ilyen jelek kísértek, mint például az irvingiánizmust, sőt magát a
„keresztyén tudományt” (christian science) és a spiritizmust is.
d) A szellem ebben a mozgalomban szellemi és testi
erőhatásokat hoz létre: mégis hazug szellem az. Mint ilyen leplezte le magát.
Az olyan pokoli jelenségek, mint földrezuhanás, arcrángatózás, reszketés,
kiáltozás, visszatetsző, hangos kacagás stb. itt is előfordulnak az
összejöveteleiken. Nem akarjuk eldönteni, hogy mindezekből mennyi a démoni,
mennyi a hisztérikus és mennyi a pszichikai jelenség – egy bizonyos, hogy az
ilyen jelenségek nem Istentől valók.
e) Ennek a mozgalomnak a szelleme Isten Igéjével
lopódzik be, a háttérben azonban az ún. „jövendölések” által nyomul be (vö.
2Krón 18,18-22). Egyáltalában nagy veszély rejlik az ilyen „jövendölésekben”;
nemcsak hogy kézzelfogható ellentmondások mutathatók ki bennük, hanem egyes
testvéreket és egész munkásságukat rabszolgai függőségbe viszik az
„üzenetekkel” szemben. Ez utóbbiak közlésmódja igen hasonlatos a spiritiszta
médiumokéhoz. A közvetítők többnyire nők. Ez a mozgalom különböző helyein oda
vezetett, hogy az Írás nyilvánvaló iránymutatásával szemben asszonyok, sőt
olykar fiatal leányok állnak vezetőként a munka középpontjában.
2. Lehetetlen az ilyen mozgalmat Istentől valónak
elfogadnunk. Az természetesen nincs kizárva, hogy az összejöveteleiken Isten
Igéjének hirdetése a benne lakozó erő által gyümölcsöt terem. Tapasztalatlan
testvérek engedik, hogy Isten Igéjének ilyen áldásai félrevezessék őket. Ezek
azonban semmit sem változtatnak az egész mozgalom hazugság voltán (vö. 2Kor
11,3-4 és 14).
3. Isten németországi Gyülekezetének alapos oka van
mélyen megalázkodni amiatt, hogy ez a mozgalom itt is talajt nyerhetett. Mindnyájan
vétkeseknek érezzük magunkat fogyatékosságaink és mulasztásaink miatt,
kiváltképpen az egymásért való könyörgés hiánya miatt. Az alapos bibliai
ismeret hiánya, a szent komolyság és éberség hiánya, a bűn és kegyelem, a
megtérés és újjászületés felületes felfogása, a Biblia önkényes magyarázata, az
új és izgalmas jelenségek iránti érdeklődés, a túlzásra való hajlamosság,
mindenek előtt azonban az önteltség is – mindezek egyengették a mozgalomnak az
utat.
4. Kiváltképpen azonban az ún. „tiszta szívről” szóló
bibliaellenes tanítás volt végzetes sokak számára, és kedvező az ún.
karizmatikus mozgalomnak. Itt arról a tévedésről van szó, amely szerint a
megkegyelmezett és megszentelt keresztyén emberből már ki volna irtva a
„bennünk lakozó bűn”. Szilárdan kitartunk az igazság mellett, hogy az Úr meg
akarja és meg tudja őrizni az övéit minden eltévelyedéstől és eleséstől (1Tesz
5,23; Júd 24-25; Zsid 13,21), és hogy ezeknek hatalmuk van a Szent Szellem
által a bűn feletti uralomra. Azonban egy „tiszta” szívet, ami ezen túlmegy, e
Földön az ember egyáltalában nem nyer el, sőt még ha Isten tartósan meg is óv a
bűntől, akkor is alázatosan így kell szólnunk Pállal együtt: „Mert semmi vádat
nem tudok önmagamban mondani, de nem ez tesz igazzá”. „...sőt magam sem ítélem
meg magamat. Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva...”
(1Kor 4,3-4). Még az előre jutott keresztyén embernek is meg kell aláznia magát
Isten előtt, aki egyedüli bíró a szív igazi állapota felett (vö. 1Kor 4,4). „Ha
ezt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg, és az igazság
nincsen bennünk” (1Jn 1,8). A hívő ember valóban makulátlan, tiszta szívet nyer
Krisztusban; de az a tévtanítás, hogy a szív önmagában elérhetné a bűntelenség
állapotát, már sok Isten gyermeke számára lett átokká, mert nem tudták szintén
meglátni bűneiket, megcsalta őket bűnüket illetően, amelyek pedig ott vannak
gondolatvilágukban, mulasztásaikban, vagy pedig abban, hogy életük elmaradt
Isten parancsainak magas mércéje mögött. Nem lehet elég nyomatékosan figyelmeztetnünk
arra, hogy őrizzük meg a bűnnel szemben tisztánlátásunkat, amely nincs
megzavarva emberi erőfeszítésből való megszentelődés, vagy a bűnös természet
elvételéről szóló elképzelt tanítás által. Ha nem hajlunk meg igazán saját bűneink
alatt, akkor ezzel elzárjuk az újabb áldások útját, és az ellenség befolyása
alá kerülünk. A mostani idők szomorú tapasztalatai mutatják: ott, ahol azt
állítják, hogy elérték a bűntelenség állapotát, a hívő ember odáig juthat, hogy
többé már nem képes egy tévedést sem elismerni, nemhogy megvallani azt. A
szentségről való hamis tanítás további, szomorú következménye az Istentől
rendelt, biblikus házasélet megvetése, amely szerint sok helyütt a férfi és a
nő közti házassági kapcsolatot összeegyeztethetetlennek tartják az igazi
megszentelődéssel (vö. 1Móz 2,18 és Ef 5,31).
5. Az ún. karizmatikus mozgalom nyilvános vezetője
Németországban. J. Paul lelkész. Ugyanakkor ő a főképviselője a fent
ismertetett bibliaellenes tanításoknak. Mi szeretjük őt mint testvérünket, és
igazán csak szolgálni kívánunk neki és követői seregének. Fájdalmat jelent
számunkra, hogy nyilvánosan kell állást foglalnunk vele szemben. Vele való
beszélgetésekben és intésekben szűkebb és tágabb testvéri körben nem volt
hiány. Miután minden hiábavalónak bizonyult, most kénytelenek vagyunk érte és
Isten ügyéért kinyilvánítanunk: mi, alulírott testvérek, nem tudjuk őt többé a
gyülekezetben vezetőnek és tanítónak elfogadni. Szeretetben, hitben és
reménységben ajánljuk őt Isten helyreállító kegyelmébe.
6. Hisszük, hogy csak egy pünkösd volt (Csel 2).
Hiszünk a Szent Lélekben, aki Jézus Gyülekezetében marad mindörökké (vö. Jn 14,
16). Tisztában vagyunk azzal, hogy Isten Gyülekezete újra meg újra átélte a
Szent Lélek kegyelmének munkáját, és hogy erre szüksége is van. Minden egyes
hívőhöz szól az apostol intése: „Teljesedjetek be Szent Lélekkel” (Ef 5,18). Az
ehhez vezető út mindenkor a megfeszített, feltámadott és megdicsőült Úrral
való teljes közösség. Benne lakozik az Istenség egész teljessége test szerint,
amelyből mi is merítünk kegyelmet kegyelemre.
Nem új pünkösdöt várunk, hanem az Úr visszatérését
várjuk.
Kérjük azért minden testvérünket az Úrért és az Ő
ügyéért, amelyet a Sátán megrontani törekszik: tartsátok távol magatokat ettől
a mozgalomtól! Aki pedig közületek ennek a szellemnek a hatalmába került, az
szakítson vele, és kérje Istent bocsánatért és szabadításért. Ne csüggedjetek
el harcotokban, amelyet talán majd némelyeknek meg kell vívniuk. A Sátán nem
adja vissza egykönnyen a zsákmányát. De legyetek bizonyosak abban: az Úr
átsegít! Már sokakat megszabadított, és titeket is el akar látni a Lélek
igazi fegyvereivel. Ezekben a nehéz időkben szilárdan meg vagyunk győződve:
Isten népe áldásokkal kerül ki ebből a küzdelemből. Ezt elmondhatjátok ti is
magatoknak, kedves testvéreim, akik megrendülten álltok a tények előtt,
amelyeket elétek tártunk. Az Úr megvilágosítja az együgyűeket és alázatosakat,
megerősíti és megőrzi őket.
Jézusra, a Főpásztorra bízzuk magunkat. Ha mindenki
megadja az Úrnak és az Ő Igéjének az őket megillető helyet, akkor az Úr
Szent Lelkének művét, amelyet Németországban oly kegyelmesen elkezdett, az Ő
dicsőséges, Isten által rendelt céljába viszi.
Őrá bízzuk magunkat, aki így szól: „Fiaimat és kezeim
munkáját csak bízzátok reám” (Ézs 45,11).
Berlin, 1909. szept. 15-én
**************************************
" Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust
hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok,
vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek"
2Kor. 11,4
"Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e,
nem a Te nevedben űztünk-e ördögöketés nem a te nevedben tettünk-e sok csodát?
És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket,
távozzatok tőlem, ti gonosztevők." Máté 7,22-23
"Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme
által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; pedig nincsen
más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus
evangéliumát. Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne
is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen! Amint már
korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot
hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen." Galata 1,6-9
"
Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok,
de belül ragadozó farkasok." Máté 7,15